„Piros Pünkösd napján mindenek újulnak,
A kertek, a mezők virágba borulnak”
népdal
Gyönyörű ünnepünk. A nyárra kacsintgató, érett tavasz ünnepe. Szeretjük, de a hívőkön kívül csak kevesen tudják, mit is ünneplünk valójában.
Íme egy kis körkép!
Honnan ered az elnevezése?
Az elnevezés eredete a pentékoszté szóból ered, ami ötvenet jelent, ezzel is utalva a húsvétot követő ötvenedik napra. Jó tudni, hogy a Biblia által is említett pészah szombatja utáni ötvenedik napon szedték le az első gyümölcsöket és takarították be az első terméseket a zsidók, később pedig a kőtáblába vésett tízparancsolat adományozásának emlékét ünnepelték ekkor.
Eredetileg a befejezett aratás meghálálásának (Sávuot) napja volt, később pedig a Sínai-hegyi törvényhozás ünnepévé vált. Bár pünkösdöt ünnepként csak a II. században említik keresztény írók (Tertullianus, Origenes), ünneplése egyidős az egyházzal. Már 305-ben püspöki szinódus rendelte el a Szentlélek eljövetelének megünneplését. Mivel a húsvéthoz kötődő ünnep, ezért a niceai zsinat óta (i.sz. 325) mozgó ünnep.
De már az ókorban is ünnepelték ezt a tavaszünnepet: Az ókori római Floralia ünnepeknek állítanak emléket, amelyeket májusban tartottak a virágok és tavasz istennőjének, Flórának a tiszteletére.
A középkorban a Szentlélek lejövetelét jelző szélzúgás jelképezésére kürtöket és harsonákat fújtak, a lángnyelveket égő kócok, rózsák és ostyák jelképezték, amelyeket a templom padlásáról hullattak alá, néhol fehér galambokat eresztettek szét.
A Szentlelket ábrázoló galamb lett a Pünkösd legfontosabb jelképe. Emellett lángnyelvek, a szélzúgás, valamint a pünkösdi rózsa is fontos pünkösdi szimbólumok.
A Szentlélek eljövetele
A keresztény egyházak nagy vallási ünnepének megismeréséhez az Újszövetséghez (Az Apostolok cselekedetei) kell fordulnunk:
Az irat szerint pünkösd napján összegyűltek az apostolok, Máriával együtt, amikor is óriási, szélvihar hangjához hasonló égzengés támadt, majd lángnyelvek jelentek meg, amelyek egyenként föléjük szálltak, és mindnyájukat eltelítették a Szentlélekkel.
Pünkösd napját, azaz a Szentlélek eljövetelét és egyben az egyház megalapítását a keresztény világ vasárnap, a húsvét utáni ötvenedik napon ünnepli. Ez alkalomból a keresztény egyházak országszerte ünnepi miséket, illetve istentiszteleteket tartanak.
Mit ünnepelnek a nem hívők Pünkösdkor?
Az utisugo.hu részletesen megemlékezik a magyar pünkösdi szokásokról, melyeknél a keresztény szokások keveredtek az ősi, pogány szokásokkal, a már meglévő pogány hagyományokra épültek rá a keresztény elemek, és olvadtak össze egy ünneppé.
A népszokásokban főleg a termékenység és a nász ünnepe, valamint ezek szimbolikus megjelenítése dominál – a hagyomány szerint a nagy nyári munkák kezdete előtt ünnepelni kell, köszönteni az új életet, imádkozni a bő termésért, gyermekáldásért.
„Néhol már ősszel koszorúba font gesztenyét tesznek a verembe, hogy pünkösdkor a ház előtt vagy az utcán fogyasszák el. A pünkösd hagyományos étele a rántott csirke és az idei liba uborkasalátával. Juhtartó gazdáknál szokásos a pünkösdi bárányból való ételek készítése: báránysült, báránypaprikás. Egyes helyeken édes tésztákat ettek, hogy sárga legyen a kender, a tésztákat friss gyümölccsel - eperrel, cseresznyével - töltötték meg.
Pünkösd megünneplésének kiemelkedő magyar eseménye a csíksomlyói búcsú, amely az összmagyarság legjelentősebb vallási és nemzeti ünnepségei közé tartozik. Eredete: 1567-ben János Zsigmond erdélyi fejedelem a határőr katolikus székelységet fegyverrel akarta az unitárius vallásra áttéríteni. Az összegyűlt székelyek azonban Nagyerdőnél legyőzték a protestánsokat, megvédték katolikus hitüket. Ez idő óta minden pünkösd szombatján nagy búcsút tartanak, ahová évek óta több mint százezer ember érkezik, főként Erdélyből, Magyarországról, Jugoszláviából, Szlovákiából és Ukrajnából, de érkeznek magyarok a világ minden tájáról.
Pünkösdkor pünkösdi rózsát szórnak a mosdóvízbe, hogy egészségesek legyenek. A legények pünkösdi rózsát tettek annak a lánynak az ablakába, akinek udvarolni akartak.
A 16-19. századi adatok legtöbbször a verseny keretében választott pünkösdi királyról szólnak. Székely gyermekek bothúzással, másutt lúdnyakszakítással és más ügyességi versenyek keretében választottak maguk közül pünkösdi királyt. Századunkban a versennyel választott pünkösdi király eltűnt.”
Pünkösd Európában
Néhány szó arról, hogy másutt is jelentős ünnep ez Európában:
A cseh Letnice a nyár szóból származik, a román Rosalii harmatünnepet jelent, és ennek latin eredetéből, a Rosālia kifejezésből származik az orosz változata: ruszalka, ami sellő, tündér.
Európa és a világ számos országából ilyenkor több százezer zarándok érkezik a helyi kegytemplomhoz, ahol együtt várják a szentlélek eljövetelét. Franciaországban a hagyományos istentiszteleten gyakran csendül fel a szentlélek eljövetelére emlékeztető trombitaszó. A fúvósok fontos szerepet kapnak az angliai tradicionális ünnepeken is, ahol a pünkösdi felvonulásokat gyakran kíséri fúvószene, vagy kórusok fellépése, a lányok pedig rendszerint fehérbe öltöznek – a hagyomány szerint ebben az időszakban gyakran kereszteltek, és a frissen keresztelkedettek fehér ruhába öltöztek. A litvánoknál a pünkösd összefonódik a pogány nyírfaünneppel, de számos ország hagyományában fontos szerepet játszanak a növények, virágok, amelyekkel feldíszítették az utcákat, házaikat ilyenkor.
Pünkösdölés
Kodály Zoltán „Pünkösdölő” c. művében is megörökíti ezt a szép szokást. A kmcssz.org honlapon megtaláltam a gyerekek által eljátszott népszokást. Olyan kedves, ártatlan játék ez, hogy igazán kár lenne, ha nem idéznénk fel.
„6-8 éves gyerekek adják elő. Egy fehér ruhát visel, fején koszorúval és arcát eltakaró fátyollal. Két kislány megy elől, kettő hátul, s középen a lefátyolozott pünkösdi királyné. Kezükben virágot, karjukon kis kosarat tartanak. Bekopogtatnak az ismerős házakhoz, megkérdezik, hogy szabad-e megmutatni a pünkösdi királynét. A tessékelésre a lányok belépnek, és éneklik:
„Mi van ma, mi van ma?
Piros pünkösd napja
Holnap lesz, holnap lesz
A második napja.
Jó legény jól megfogd
Lovadnak kantárját
Hogy el ne tiporja
A pünkösdi rózsát!
Befejezvén az éneklést, háromszor magasra emelik a kis királynét, s mondják: „Ekkora legyen a kendtek kendere!, s közben lekapják róla a fátylát. A kislányok a játékért és a jó kívánságokért kosarukba süteményt, diót, almát, újabban kevés pénzt kapnak.”
Az ünnepléshez Kodály műve igen jó aláfestést kínál. Szép emlékem: még Kodálynak is elénekelhettem a Szilágyi Gimnázium Kórusával a Zeneakadémián ezt a csodálatos kórusművet: