„Aki szereti a havat, annak a szívében él a karácsony”
Pokol Vili, 10 éves unokám
Óriás léptekkel közeledik a szeretet ünnepe. A sürgés-forgás közepette sokunk hálát ad azért, hogy van kinek-kiért sürgölődnünk még akkor is, amikor kicsit megterhelőnek érezzük az ajándékok és finom étkek beszerzését.
Ilyenkor sokat gondolok azokra, akiknek nincs igazán miért ünnepelniük, hiszen életük percei megváltoztathatatlanul egy ritmusra peregnek, nincs kilátásuk arra, hogy szeretetteli családban, nyugodt körülmények között éljenek. Nem a mi dolgunk az ítélkezés, az azonban igen, hogy próbáljuk átérezni a nélkülözést, és ha tudunk, segítsünk.
Talán még elszomorítóbb, ha gyermekeket látunk éhezni, vagy kevés élelemmel tengődni, hiányolva a szerető gondoskodást, törődést.
Idén is megpróbáltam ennek jegyében valami jelképeset tenni – legalább. Egy nagy csomó holmival egy adományboltot látogattam meg, ahol kevés pénzért lehet megvásárolni igazán jó állapotban levő dolgokat, és a bevétel is jó célokat segít.
Az interneten egy olyan óvodára lettem figyelmes, ahová igen szegények vagy hajléktalanok gyermekei járnak, a VIII. kerület Dankó u. 11. alatt. Fejembe vettem, hogy oda mindenképpen juttatok játékokat, könyveket, színezőket, édességet. Talán nem véletlenül azt a napot választottam az oda-menetelre, amikor megérkezett és zuhogott a hó, fújt a szél, és csúszott az út. Fontos volt, hogy átérezzem, mennyire más a fűtött szobából prédikálni, és megítélni másokat, akiknek a parázsért is tenniük kell. A környék rendezettebb, mint néhány éve, de az óvoda szomszédságában levő hajléktalan szálló miatt is jócskán lehet találkozni szegényekkel, akiknek arcán a tompa fásultság tükröződik.
Jó volna, ha a kis lépésekben való haladás érdekében a tehetősebbek pénztárcája is megnyílna, és a jólét hajszolása helyett, vagy legalább amellett, gondolnának a nehéz sorsúakra, és nem csak úgy, hogy az adójukból leírható összegekből jótékonykodnak.
Az adventi várakozásban – az adományozás mellett – bele kell férnie annak is, hogy ne csak lakásunkat, környezetünket öltöztessük ünnepi köntösbe, hanem a lelkünket is felkészítsük a szeretet befogadására. Ehhez a számunkra fontos emberekkel kapcsolatos neheztelések, nézeteltérések tisztázására van szükség, nehogy a karácsony gyomorszorító, a problémákat a szőnyeg alá söprő, mézes-mázos szeretetszínleléssé változzék.
A várakozásbeli lelki feltöltődéshez kitűnő zenei aláfestés a Gryllus Kiadó által kiadott „Megérkezett” CD, melyen a betlehemi történetet pátosz nélkül dolgozzák fel a dalok. Részeseivé válunk az örömteli várakozásnak. A szerzők Jézus családja emberi vonásait emelik ki, még a szamár is meg van személyesítve. Mintha az angyalok is velünk élő, kicsit sem misztikus, szeretetteljes lények lennének. Krisztus megszületése az igazi csoda eljövetelét jelzi, és nem a hivalkodó elragadtatás hangján szólal meg. Orosz Mihály és Balogh Eszter a Csillag Kórus, a Louisiana Double, Heinczinger Mika, Szirtes Edina Mókus és az Acousticure közreműködésével, a család apraja-nagyja számára élvezettel hallgatható lemezt alkotott.
Ehhez a megérkezéshez kell szívünket befogadó állapotba hozni, egy kicsit befelé forduló, a külsőségeket háttérbe szorító örömteli várakozással.
Egy kis ízelítő a lemezből:
Áldott,békés, boldog karácsonyi ünnepeket kívánok!