„Megpróbálom a hangommal kifejezni a szívemben és lelkemben rejlő érzéseket”
Jose Carreras
Ezt a jellemzést a budapesti koncerten láttam meg a kivetítőn Jose (katalánul: Josep) Carrerasról. A budapesti közönség szeretete ezt tükrözte vissza.
Fellépése – pláne, mert búcsúturnéról van szó – nagy érdeklődésre tartott számot. Két újságban is találtam interjút vele. Legutóbb a Nők lapjá-ban, Szegő András beszélgetett vele, de a Budafoki Dohnányi Zenekar Hangoló c. időszaki lapjában is fellelhetünk egy riportot, melyet Nigel Farndale készített és Kurta Klaudia fordított. Ezek felhasználásával, no meg személyes koncert élményem alapján emlékezek meg a művészről.
Emberi jellemzői
Barátságos, nyitott természetű ember, aki a tehetséget ajándéknak, és az alázatot és a kitartó munkát elengedhetetlennek tartja a sikerhez.
A család és a kezdetek
Intelligens környezetbe született: apja francia tanár volt, de a Franco elleni küzdelem miatt ezt fel kellett adnia: közlekedési rendőr lett. Édesanyját 18 éves korában elvesztette.
A „Nagy Caruso” című, Mario Lanza főszereplésével játszott fim a 6 éves fiúra olyan hatást tett, hogy Caruso, azaz operaénekes akart lenni. 11 évesen már szerepelt a barcelonai operában!
A foci és a Három tenor
Mint pályatársait és barátait, Domingot és Pavarottit is a futball-megszállottság jellemezte – ő is egy időben fontolgatta, hogy futballista lesz. Így született meg a fejében a „Három tenor” gondolata, amely 4 foci VB-n és a Los Angeles-i olimpián is hatalmas sikert váltott ki. Természetesen bejárták vele a világ jelentős stadionjait és koncerttermeit – Budapesten is vendégszerepeltek. Szegő András azon kérdésére, hogy mit irigyelt pályatársaitól, Pavarotti pókertudását és Domingo derűs közvetlenségét jelölte meg. Elmondása szerint a rivalizálás mindig csak az egészséges mértékben volt meg köztük. Mindkettőjükkel szoros barátságot ápolt.
Szerepek
Az operatörténet egyik legsikeresebb énekeseként 85 millió lemezt adott el, az operairodalom több, mint 66 tenorszerepét formálta meg sok érzelemmel és szenvedéllyel a Covent Gardentől, a milánói Scala-n és a New York-i Metropolitanon keresztül a Sidney-i Operaházig. Ilyen híres szerepei: az Álarcosbálban, a Don Carlosban,, a Toscaban, az Aidában, a Bohéméletben,a Carmenben.
Sajnos a 40 éves korában elszenvedett rákbetegsége után már igen ritkán szerepelt: csak 1995-ben a Stiffelio, 1998-ban a Sly, és 2012-ben a Sámson szerepére korlátozódott az operaszínpadokon a közönség szeretetét kiváltó jelenléte. Legutóbbi, 2015-2016-ban eljátszott szerepe az El Juez-ben volt, amiről később még lesz szó.
Betegség és gyógyulás
Legyőzött leukémiája elmélyültebbé, érzékenyebbé tette. A Nigel Farndale interjú szerint: „ A műtét és a kemoterápia után sosem tudott már visszatérni a régi, telezsúfolt operaéletbe. Az opera népszerűsítésében talált új kihívást magának.”
Kedvenc zenéi
Igen figyelemre méltó, hogy a „zuhanyozás közben” milyen előadókat hallgat szívesen: Sinatra, Adele, Amy Winehouse, Tom Jones és Elton John a kedvencei. Hát - amint nyilatkozta eklektikus ízlése van, bár szerintem a minőségre való hajlam és a változatosság igénye az, ami nam hagyja majd megöregedni. Sok pop-rock előadóval működött együtt: Sting, Elton John, Sarah Brightman, Liza Minelli, Quincy Jones, Lionel Richie,
Büszkesége
Frank Sinatra jelenlétében elénekelte a „My way”-t, ami számára élete egyik legboldogabb pillanata volt. (Sajnos ezt a dalt a Budapesti koncerten nem énekelte.)
Mostanság
A világszerte ünnepelt búcsúkoncert mellett játszik Christian Kononits osztrák zeneszerző El Juez c. operájában. Az ebben való szereplésről a két interjú kicsit ellentétesen emlékezik meg:
A Farndale interjú szerint: „Carreras manapság is igen aktív énekes. Egy új Christian Kononits operában szerepelt a Bécsi Operaházban júliusban, a címe El Juez (A bíró), a spanyol polgárháború utáni időszakról szól.”
A Szegő interjú szerint: „Christian Kononits El Juez címen írt egy operát kifejezetten a személyemre, hangomra, rólam, az életemről. Ebben személyesen is szerepet kapok.”
A színpad-mentes lét
A visszavonulás után a leukémiás betegekért létrehozott alapítványának kívánja szentelni életét. Bár nem tartja kizártnak, hogy hiányozni fog a színpad, de az is lehet, „hogy fokozatosan hozzá lassulok majd a koromhoz, és egy felgyógyult ember egyetlen mosolya jelenti majd a dobogást, vastapsot, rivaldát, az igazi sikert.”
A KONCERT
Ha néhány szóval kellene jellemezni a tegnapi koncertet, azt mondhatnánk, hogy elegáns, profi és érzelmekre ható koncert volt, amely felölelte a világ zenei irodalmának híres dalait és áriáit – Bizet, Verdi, Delibes, Barbieri, Curtis, Puccini műveit.
Carreras sokoldalúságát dicséri, hogy az operett műfajában (Lehár és Kálmán) és a musical-ek világában is felejthetetlen dalokkal örvendeztette meg közönségét: a La Mancha lovagja híres dalát, a West Side Story „Tonight”-ját említhetjük.
Nem mehetünk el a csodálat kifejezése nélkül az előadásbeli partnere, az orosz Elena Stikhina mellett. A csodálatos hanggal megáldott szép és fiatal énekesnő méltó volt arra, hogy mind az áriákban, mind a duettekben megcsillogtassa tehetségét. Elismerést érdemel a zenekar is, David Gimenez Carreras karnagy vezényletével, aki egyébként a világhírű tenor unokaöccse.
Fantasztikus élmény volt részesévé válni ennek a felejthetetlen estének.
Egy kis önzésből, mivel hiányoltam a „My Way”-t, most a Három Tenor előadásában idézem fel: