„Ami a tavasz a természetben, az a húsvét a lelkekben, ünnepe annak az ébredő, s kikéredzkedő életnek”
Prohászka Ottokár
Itt a tavasz! Eljött az újabb alkalom a szép és méltó ünneplésre. A húsvét a feltámadás ünnepe a kereszténység számára, de számos ősi hagyomány is fűződik ehhez a csodálatos tavaszünnepléshez.
A kapcsolódó cikkünkben már megemlékeztünk néhány jelentős ünnepi szokásról, így most újak után vadásztunk.
Nem vallási szokások
Először kitekintünk a világba – felderitve, hogy milyen nem vallási szokások kötődnek a húsvét ünnepéhez.
Finnországban – festékkel és korommal bekent arcú gyerekek, fejükön kendővel, kezükben cirokseprűvel koldulnak, hasonlóan a halloween szokásokhoz. A bajok elűzésének kicsit vicces szertartása ez.
A spanyolországi Vergesben nagy csütörtök éjjel rémisztő csontváz-ruhákba öltözött emberek járnak haláltáncot, utat adva a régi helyett az újnak.
Svájcban a szökőkutak virágdiszbe öltöznek – köszönetet adva az életet adó vizért.
Lengyelországban a magyar szokásokhoz hasonlóan, de sokkal drasztikusabban locsolkodnak húsvét hétfőn. Itt ugyanis vödörrel, slaggal, vizipisztollyal ádáz vizicsatával ünneplik a megújulást és a termékenységet.
Olaszországban elterjedt a húsvét hétfői baráti – családi piknikezés, grillezés, együttes séták ezzel mintegy „élvezet napját” tartva ünneplik a tavaszt.
Hollandiában karnevállal és álarcosbállal ünnepelnek, ahol húsvéti herceget is választanak. Itt is vannak helyi hagyományos ételek, úgy mint az édes-mazsolás paasbrood kenyér, amit az asztalon virágok és festett tojások díszítenek.
Belgiumban vásári forgatag fogadja az odalátogatókat: az egyik a szokásos kirakodóvásár a kulturális épületek és kastélyok kertjeiben, a másik pedig a nagy múltú tojásvásár. A hagyomány szerint erre engedélyt még maga a Napkirály, XIV. Lajos adott a helyieknek, akik húsvéti herceget és hercegnét, valamint tojás herceget és hercegnőt is választottak az ünnepek alatt.
Vallási szokások
Ami a vallási megemlékezést illeti, ehhez is tapadnak számunkra kicsit idegen szokások. Ezeket a F21.hu segitségével villantjuk fel.
Walesben más szokások élnek, bár már több is kihalófélben van ezek közül. Az egyik a vasárnapi templomba látogatáshoz kapcsolódik, ugyanis a helyiek ilyenkor mezítláb mennek, így nem zavarják meg a holtakat befogadó föld nyugalmát. Itteni szokás még a krisztusi fekhely is: a gyermekek nádból készítenek egy jelképes „fonott Krisztust”, amit keresztre fektetnek, azt pedig egy csendes mezőn hagyják, ezzel is békességet üzenve neki.
Spanyolországban a Semana Santa (nagyhét) fontos részét képezi az ünnepkörnek. Madridban sokan keresztutat járnak a város szűk utcáin, kereszttel a vállukon és vasláncokkal a lábukon, mások a halált jelképező csontváz jelmezekbe bújnak. Sevillában nagy vallási körmeneteket tartanak, ahol több templom kerület (corfadius) tagjai vonulnak közösen. Ám előre megbeszélve minden corfadius tag egységesen a saját gyülekezetének megfelelő színű ruhát visel a körmeneten.
„Az olasz csizma” hagyományaitól eltérőeket találunk Szicília szigetén. Itt a legfontosabb a vasárnap délben rendezett körmenet, ahol körbehordozzák Jézus és a 12 apostol szobrát, majd a templom előtt eljátszanak egy feltámadási játékot. Ennek tetőpontja az a pillanat, amikor Mária megtudja, hogy Krisztus él, és leveszi fátylát, hogy újra fia szemébe nézhessen.
A Róma ölelésében fekvő Vatikán is rendelkezik saját hagyományokkal. Nagycsütörtökön a lateráni bazilikában a pápa jelképesen megmossa 12 papja lábát. Pénteken indul a pápai keresztút a Colosseum mellől, ahol az ott mártírhalált halt keresztényekre is megemlékeznek. Vasárnap délben pedig emberek ezrei vonulnak a Szent Péter térre, hogy élőben hallhassák a mindenkori római pápa urbi et orbi (városnak és világnak) áldását.
Magyar népszokások
Végezetül nem felejtkezhetünk el a mi saját identitásunkhoz kapcsolódó régi népszokásainkról sem.
Húsvét vasárnapon tilos volt a munka, az állatok befogása, a föld művelése, sőt a főzés és a takaritás is.
Sok vallásos családban divik az ételszentelés hagyománya: a húsvét vasárnapi reggeli misén megszentelték a sonkát, tojást, kalácsot, tormát és bort. Ezzel a szokással a rosszat és a betegségeket kivánták távol űzni a családtól. Emlékszem arra, hogy idős és már nehéz mozgású nagymamám szép fonott kosárban vitte a templomba és szenteltette meg az ünnepi ennivalókat. Valahogy jobb ize volt úgy mindennek!
A húsvét hétfői locsolkodás a megújulás és a termékenység jelképe, így igen szép szokása az emberi kapcsolatoknak. Újra szólunk róla, mert bár már a nagyvárosokban kisebb a jelentősége, szeretném, hogy soha ne avuljon el ez a kedves hagyomány!
Egy aranyos locsolóverssel búcsúzom:
Rózsa, rózsa virágszál,
Szálló szélben hajladozzál,
Napsütésben nyiladozzál,
Meglocsollak, illatozzál!