„Mark Zuckerbergről: Őt nem érdekli a húsos fazék. Ő inkább olyan típusnak tűnt, aki felborítja a húsosfazekat”
Idézet: Véletlenül milliárdos c. könyvből
Nyaralásom alatt nézegettem a Facebookot, ha nem is vagyok (még) függő, különösen a Sixties miatt, belekukkantottam. Nem régiben csatlakoztam a „klubhoz” és érdekelni kezdett, hogy mi lehet az oka páratlan világra szóló sikerének. A könyvesboltban pár héttel ezelőtt a kezembe került Ben Mezrich: „Véletlenül milliárdos” c. könyve, melynek alcíme a „Hogyan született a Facebook”. A könyv - nagyon élvezetesen, fordulatosan Mark Zuckerbergről, és az ő találmányáról szól. A The Washington Times szerint a könyv „annyira fordulatos, hogy még egy narkolepsziást is ébren tart.”
A könyv már csak azért is érdekes, mert bemutatja a Harvard világát. Megtudhatjuk, hogy a világ egyik leghíresebb és legszínvonalasabb egyetemén a hallgatók között kasztok vannak, különböző klubokba tömörülnek, melyek részben közösségi, elsősorban a lányokkal való ismerkedési – társasági célokat szolgálnak, részben a társadalom jövőbeli elitjének alapjait rakják le. „A nyolc férfiklub valamelyikébe bekerülni egyet jelentett a társadalom azonnali megbecsülésével. Mindegyiknek külön világa volt: az ultraexkluzív Porcellian Club, az egyetemen a legpatinásabb, olyan tagokkal büszkélkedhetett, mint Roosevelt vagy Rockefeller.” A különleges, többoldalú tehetség mellett tagságot hozhat a pénz és természetesen a sportteljesítmény is.
Ki is Mark Zuckerberg informatika szakos hallgató?
„Dobbs Ferry felső-középosztálybeli városágban nőtt fel, New York államban, egy fogorvos és egy pszichiáter gyermekeként. Középiskolában bizonyára hacker-zseniként tartották számon – olyan hatékonysággal tört fel számítógépes rendszereket, hogy a fáma szerint valamilyen FBI-listára is felkerült.” Ez időtájt találta fel a Rizikó nevű játék számítógépes változatát és Mp3 lejátszókhoz a Synapse nevű szoftvert.
Kinézete az „elviselhetetlenül félszegek” táborát gyarapította: „méretes orra, szőkésbarna, pamacsszerű, göndör haja volt és világoskék szeme. Valami játékosság bujkált benne, de kiismerhetetlennek tűnt, nem tükrözött semmiféle érzelmet.” Előnytelen, térdig érő nadrágban és ha tehette, szandálban közlekedett.
A nagy ötletet, a Facebook feltalálását – a könyv szerint – az motiválta, hogy a nőknél való sikertelensége szinte megszállottan arra késztette, hogy feltaláljon valami kiemelkedőt. „Alkotni akart valamit, amivel hatalomra tehet szert, amivel megmutathatja mindenkinek, mire képes.” Nem volt számára akadály, hogy feltörje a világ első számú egyetemének, a Harvardnak a számítógéprendszerét, hogy megszerezze a szükséges adatokat a közösségi háló kiépítéséhez: „Így szólhat hacker-hitvallásának záradéka: ha látsz egy falat, találsz módot rá, hogy döntsd le vagy mászd át.”
Felismerése korszakalkotó volt: az egyetemisták kevés ismerkedési lehetőségük miatt vágytak arra, hogy hasonló érdeklődésűekkel folyamatos kapcsolatot tartsanak, barátságaikat, ismerőseikkel való viszonyukat – akár napi szinten – elmélyítsék. Számára valószínűleg az egészet működtető matematika volt az igazán csábító, a dolog informatikai oldala, a weboldal lelkét adó kódolás.”
Természetesen ez a közösségi háló vírusként terjedt, később áttörve az egyetemi kampusok zárt világát. Ma már a politikusok, művészek, celebek körén kívül is úgyszólván mindenki, öreg és fiatal a Facebookon keresztül osztja meg mindennapi történéseit, gondolatait, kedvenc képeit és videóit.
Ez a világ egyrészt összeköt, másrészt eltaszít, hiszen még társaságban is – beszélgetés helyett vagy közben – a telefonok pittyegését fülleljük, hátha megoszt velünk valaki egy kihagyhatatlan történést. Vonzza az embereket, hogy a feltett írásaikra, képeikre azonnali visszajelzést kapnak, sőt a lájkolás mértéke sokak önbizalmát is erősíti, különösen, ha az a selfik feltételéhez kapcsolódik. Egy pszichológiai tanulmány tárgya lehetne, hogy – elsősorban a fiatalok körében – a szinte percenkénti, olykor maníros ön-fényképek tetszési indexe miért jelent kinézetükről olyan fontos visszaigazolást, melyre rendszeresen szükségük van.
A Facebook igazi hasznossága a távolra szakadt ismerősökkel való kapcsolattartásban rejlik. Egy-egy régen távolra került baráttal vagy külföldre költözött hozzátartozóval a kapcsolattartás gyors és egyszerű, – akár ingyenes - módja lehet. Emellett – az ismerősök körétől függően – nagyon sok gondolatébresztő történet, gondolat is közkinccsé válik, amit tényleg kár lenne elmulasztani. Így sokak, akik különben magányosak, elszigeteltek lennének, egy virtuális világban jó ismerősökre, akár később barátokra is találhatnak.
Ördög vagy angyal?
Mértékletesen fogyasztva: inkább az utóbbi.
Nem maradt más hátra, mint megköszönjük Marknak ezt a számára egy hetes ujjgyakorlatot jelentő, de sokak életét megváltoztató találmányt!
