Kulturális ÉlvezetekNot Only For Sexagenarians

Esőcirkusz

2022-04-30 07:53:10

“Erőszakból nem ered, semmi sem eredhet, szól mindannak, ki rossz csillag alatt született! Törékenyek vagyunk, ne feledd!”

Sting

Hol van már az oroszlán szájába fejét betevő, rettegő arcú állatidomár, a kissé túlkoros, testes műlovarnő, Emilía idomított, százfelé röpködő galambjaival vagy a világhírű illuzionista, akinek a produkciója alatt fűrészporos lett a kabátja?

Lélegzetelállító művészetté vált a cirkusz, ahol csodálatos színpad képekkel, élőzenével, koncepcióba foglalt mutatványokkal kápráztatják el a nézőket.

Az esőcirkusz pedig túlmutat az egymásba fűzött produkciók látványán. Nem is lehetne szebb üzenete, mint az erőszakot, a háborút, a félelmet elűző,a békét megtestesítő- megtisztító eső, amely a szíveket megérintő kerettörténetet adja.

Így ír erről a Fővárosi Nagycirkusz ismertetője: “... műsorunk egy cirkuszi imádság a békéért, a megtisztulásért, a kegyelemért és a megbocsátásért. Imánk azért, hogy a világ szebb és jobb hely legyen, az emberek szívéből pedig úgy párologjon el a harag és a gyűlölködés, ahogy a tavaszi zápor faleveleken megjelenő vízcseppjei az első meleg napsugarak hatására.”

A Fővárosi Nagycirkusz, mint befogadó

És mielőtt méltatnánk a tényleg lenyűgöző műsort, nem mehetünk el amellett a szép üzenet mellett, amit a Nagycirkusz közvetít: az orosz-ukrán háború miatt több, mint 100 ukrán cirkuszművésznek adnak nemcsak ellátást és menedéket, de fellépési lehetőséget is. Az egyetemes cirkuszművészet jegyében pedig az ukrán és az orosz artisták karöltve a magyar művészekkel kiemelkedő élményt nyújtó előadást produkálnak a békéért. Szépen példázva a világnak, hogy lehetséges egymásba vetett hittel együtt dolgozni “bőrszínre, politikai helyzetre, ideológiai gondolkodásra, identitásra való tekintet nélkül.”

Jól érzékelteti ezt a gondolatot egy felejthetetlen perche (perzs)zsáner, melyben az orosz apa és az ukrán anya kislányukkal lépett fel, akit apja a homlokára állított hatalmas rúdon pörgetett. A kislány, mint a béke angyala bontotta ki a rúd tetején a hatalmas fehér zászlót.

Miben különbözik az esőcirkusz más előadásoktól?

A különleges vizes technika hol fényjátékos szökőkúttá, hol háborgó tengerré. hol eső áztatta tereppé változtatta a szinte percenként megújuló színpadot. A szökőkút 700 fúvókából áll, a medencét 11000 liter vízzel töltik fel. A víz időnként 18 méteres magasságokba is felcsap. A pazar megvilágítás meseszerűvé varázsolja a produkciókat. A mutatványok hajmeresztőek, de olyan magabiztossággal adják őket elő, hogy csak ámulunk, anélkül, hogy rettegnénk a precíz végrehajtásért.

Két majdnem 6 éves fiú unokám szájtátva figyelte a látványt. Első cirkuszi élménynek igazán kiváló volt az előadás. Az ő kedvencük a két bohóc volt, már várták, hogy bele dudáljanak egymás fülébe, és a különféle nagyságú kutyákkal való “bohóckodást” is hangos nevetéssel díjazták. Szeretetre méltó volt a kutyaiskola, ahol a kutyusoknak számtani feladatokat kellett ugatással megoldani. Ez a vidám kis műsorszám a 14. Budapest Nemzetközi Cirkuszfesztiválon Bronz Pierrot díjat nyert el.

Az én kedvenceim - a már említett perzsen kívül - a Duo Donnert görkorcsolya száma, ahol két fiatal magyar artista egy kisméretű kerekasztalon brillírozott. A “Magasdrót” c. szám félelmetes volt: lélegzetvisszafojtva néztük, ahogy Oleg Lobanov a fején egyensúlyozva haladt Beata Slabkoval a kötélen, mely nem egyenesen volt kifeszítve, hanem hegymenetben. Egy rossz lépés és leeshettek volna a magasból!

De hosszan lehetne sorolni a kitűnőbbnél kitűnőbb számokat. Nemcsak a hatalmas tudás és tehetség kápráztat el bennünket, hanem az a határtalan erő és kitartás, mely a gyakorláshoz szükséges. Nem beszélve a bizalomról, mely elengedhetetlen ezekhez a  veszélyes mutatványokhoz, ahol egymás életéért is felelősséget kell vállalniuk.

Mindenkinek csak ajánlani tudom a szeptember 18-ig megtekinthető előadást, szívből remélve, hogy a béke mielőbb újra beköszönt az életünkbe.

Soraimat azzal a szép magyar fohásszal zárom, melyet a Magyar Cirkuszművészet Magazinban olvastam: 

“Legyen előtted mindig út,

Fújjon mindig hátad mögül a szél,

Az eső puhán essen földjeidre,

A Nap melegen süsse arcodat,

S amíg újra találkozunk,

Hordjon tenyerén az Isten.”

Egy kis ízelítő:



 

 

 

DrKónya Judit


Sixties.hu