“...Amit teszek, minden magyar asszony kötelessége, hiszen katonáink a csatatéren értünk véreznek, a mi feladatunk, tehát, hogy sebeiket bekötözzük!”
Kossuth Zsuzsanna
Ma Zsuzsanna névnapot köszöntsük egy elfeledett, hazájáért munkálkodó asszony személyének felidézésével.
Kossuth Lajos legfiatalabb leánytestvére, Kossuth Zsuzsanna, akit a család Zsuzskának becézett - korának kiemelkedő személyisége volt. Méltatlanul kevés szó esik hősies tetteiről, melyet főápolónőként hajtott végre a XIX. sz. közepén, amikor a nők helye elsősorban a konyhában volt. A férfi módon való helytállás szép példájává emelkedett tragédiákkal terhes, rövid, de tevékeny élete.
Kertész Erzsébet 1983-ban írt könyvéből felfejthetjük egész életútját.
1817-ben február 19-én Zsuzsanna napon látta meg a napvilágot Kossuth Lajos negyedik húgaként Sátoraljaújhelyen. A “gyönyörű kék Kossuth-szemű” lány intelligenciája “elevensége, bája, mindenkit elbűvölt.” Családja iránti áldozatkészségét Kossuth Lajos így méltatta: ”Zsuzsi húgom gyengéd figyelmes, s gyermeki és testvéri szeretettel teljes erényű maga viseletéről írott szavait édes Anyámnak megilletődéssel olvastam. Az Isten áldja meg érette.”
Zsuzsanna már 16 évesen bekapcsolódott a politikai életbe, segített bátyjának a Törvényhatósági Tudósítások szerkesztésében, sokszorosításában. Kossuth fogsága idején ránehezedett szüleiről és testvéreiről való gondoskodás. 1840 telén a rossz lakhatási körülmények miatt tüdőbeteg lesz, ami egész életét végigkíséri. Életének fénypontja Meszlényi Rudolf megismerése, akivel szerelembe esnek és össze is házasodnak. Meszlényi Rudolf testvére pedig Kossuth Lajos felesége lesz. “Zsuzi ikerlelke Lajosnak. Így hát, ha a testvérek testvérpárt választanak, az csak helyes választás lehet.” Megjegyzendő, hogy Kossuth felesége korántsem önfeláldozásáról híres, inkább szeretett “first lady”-ként viselkedni.
1844-ben Zsuzsanna férjével együtt részt vett a Védegylet megszervezésében. Zsuzsanna nevéhez fűződik a Fejér megyei fiókegylet létrehozása. A korra jellemzően hiába volt közgyűlési küldött Kossuth Zsuzsanna, nő létére csak a karzaton foglalhatott helyet.
Életét tragédiák árnyékolták be: korán elvesztette szeretett férjét és egy éves korában kisfiát is, aki 1848-ban született néhány héttel édesapja halála után. Bár Zsuzsanna lelkesen vett részt Kossuth minden politikai megmozdulásában, éppen 1848-ban, a forradalom idején férje halála és a tengernyi megélhetési probléma miatt rövid időre depresszióba süllyedt. De végül győzedelmeskedett benne a gondoskodás, a tenni vágyás, ismét családjáért. Pestre költöztek, ahol “a Kecskeméti utcában a Szirmay-házban vett ki lakást és nemsokára húsz kosztosa volt.” Gondoljuk el, hogy “az ország pénzügyminiszterének legkedvesebb húga főzni, mosni, takarítani akart idegen kosztosokra.” És meg is tette, miközben sógornője, Teréz “újabb és újabb levelekben követelte a birtokból neki járó részt.”
Az ország főápolónője
A szabadságharc bukása idején nem hagyta nyugodni Zsuzsannát, hogy a sebesült katonák ellátása milyen rossz állapotban van: nincs kötszer, ápolónő, zilált állapotban vannak a tábori kórházak. Kossuth Lajos elismerve Zsuzsanna meglátásait, és tudva, hogy Zsuzsanna lelkesedése, áldozatkészsége erre predesztinálja, kinevezte “az összes tábori kórházak főápolónőjévé.”(1849. április 16.) A Rókus kórház volt igazgatójával, a kiváló sebésszel, Flor Ferenccel együtt Zsuzsanna szervezte meg a tábori orvosi és egészségügyi szolgálatot. Így utólag is büszkék lehetünk a nehézségekkel küzdő, de sok nyugati országnál fejlettebb egészségügyi ellátásra: Még a mozgó kórházakban is, “legalább külön sebészet és belosztály volt. Flor emellett altatásban végezte a műtéteket. Az altatásos operáció akkor még egészen új volt a sebészetben.”
Zsuzsanna fáradhatatlanul személyesen ellenőrizte a kórházakat és felhívást intézett a “hon minden leányához”, hogy ápolásra jelentkezzenek. “Éjjel-nappal talpon volt, alig aludt pár órát, hajnalban már útra kelt, és reggelre a kijelölt kórházban volt. Rövid idő alatt 72 kórházban szervezte meg a sebesültek ápolását.” Elszántsága, segítő szándéka nem tántorította el még annak ellenére sem, hogy akkortájt “a nőket a legtöbb kórházban bizalmatlanul fogadják, sőt egyes helyeken szemérmetlenséggel vádolják, mert félmeztelen férfiakat nem ildomos megtekinteni.”
Még a kolera járvány dühöngése, a fertőzés veszélye sem tántorította el küldetésétől. Dembinski tábornok vele osztja meg Kossuth Lajosnak szánt gondolatait. Erről a naplójában így emlékezik meg: “a fiatalasszony éppoly szeretetreméltó, mint amilyen kiváló szellemű, jártasága és hozzáértése az országos dolgokban bámulatra méltó.”
Az igazi megpróbáltatások
A szabadságharc leverése után Kossuth Zsuzsannát is hazaárulással vádolták, és családjával együtt, nem kímélve két kicsi lányát és 80 éves édesanyját sem, börtönbe vetették. A legszigorúbb büntetés alól csak szerencsével szabadultak: osztrák katonatisztek jártak közbe ügyében, akiket a szabadságharc alatt sebesültként emberségesen ápolt. Kiszabadulása után nem menekült el, nevelőintézetet nyitott, magyart és történelmet tanított. Haynau utasítása Pest elhagyására kötelezte, de bátran fellépett a parancs ellen, így Haynau átmenetileg megengedte a családnak, hogy Pesten maradjon.
A Makk-féle, később meghiúsult összeesküvésben is központi szerepet vállalt, amihez “nagy bátorság, lángoló hazaszeretet és fanatikus hit kellett.” Az összeesküvés meghiúsulását Kossuth - méltatlanul - húgának tulajdonította, holott azt elsősorban Makk vezéri szerepre való alkalmatlansága okozta.Bátyja igaztalan vádja lelkileg megbetegítette, az amúgy tüdőfekélyben szenvedő asszonyt. Az összeesküvésben való részvétele miatt letartóztatták, betegsége miatt a bécsi rabkórházban kezelték, majd száműzték. Brüsszelben csipkeverésből tartotta el családját, majd az osztrák követség zaklatása miatt Amerikába költözött. Sajnos betegségéből nem gyógyult ki, 37 éves korában New Yorkban hunyt el.
Méltatása
Magyarországon az Ápolók napja az ő születésnapja. Elneveztek róla iskolákat, már létezik Kossuth Zsuzsanna díj is, sőt mellszobra is van már szülővárosában és Fehérváron, de igazából széles körben nem ismerjük. Az utókor nem fejezte ki igazából háláját e csodálatos, önzetlen asszony áldozatos munkájáért. Florence Nightingale néhány évvel később szervezte meg a krími háború idején a sebesültek ellátását, ő belőle nemzeti hős lett.
Talán egy kis elégtétel lehet családjának, hogy 2018-ban New Yorkban a First Presbyterian Church falán szép emléktábla idézi fel alakját és tevékenységét.
Egy kis megemlékezés: