"Legyen a képzőművész az emberiség kiválasztottja, ki csak a szépet, színeset, gazdagot, illatosat látja"
Gróf Battyány Gyula
A Kieselbach Galériában egy igen érdekes kiállításra lel a szemfüles múzeumlátogató. A Molnos Péter kurátori munkáját dícsérő, 2025. február 28-ig ingyenesen megtekinthető tárlat kb. 100 megtalált és kultúrkincsként kiállított festménye - igazi kuriózum.
Olyan festőnagyságok, mint pl. Benczúr Gyula, Csontváry Kosztka Tivadar, Vasary János, Szinyei Merse Pál, Szőnyi István, Rippl- Rónai József, Aba Novák Vilmos vagy Berény Róbert újonnan fellelt művei mellett - több, nálunk kevésbé ismert művész alkotásai is helyet kaptak a kiállított tárgyak között. Egyik ilyen izgalmas művész, gróf Batthyány Gyula, az első magyar miniszterelnök dédunokája.
Amikor ránéztem a lóversenypályáról menekülőket ábrázoló képre, drámaisága, mozgalmassága magával ragadott. A kiállításon a szomszédságában bemutatott Vasary képek varázslatos színekben pompázó képi nyugalma még inkább ráirányította a figyelmet.
Molnos Péter 2007-ben egy csodálatos kiállítású, az akkor ismert Batthyány művek nagy alakú, festményhű fotóit is tartalmazó monográfiájában szemléletesen ismerteti meg az olvasóval az univerzális művészt.
Egy sajátos világú, magányos alkotó
Előkelő származása miatt, mind az anyagi, mind az intellektuális háttér biztosított volt a már gyerekkorában tehetségesen rajzoló-festő gyermek számára, hogy eme tehetségét kibontakoztathassa és külföldön is tanulhassa a mesterséget. Vasaryt tartotta mesterének, aki 1905-ben Spanyolországbeli útja után hazatérvén nagy hatást gyakorolt a fiatal festőnövendékre. "Dallamosan kanyargó ecsetvonásai, formákat zsúfoló kompozíciós megoldásai" megihlették Batthyány Gyulát. Nagy hatással volt rá Münchenben a Jugendstil irányzat is, mely alapján a groteszk, az egzotikum és az erotika uralkodott el akkori képein. Párizsi tanulmányai során összművészeti hatások is érték, amikor megismerkedett az Orosz Balett társulatával és a hozzájuk kötődő értelmiségiekkel.
1914-ben az Ernst Múzeumban tartott tárlaton 114 művel szerepelt. Sajnos ezek nagy része vagy elpusztult vagy lappang. Létükről sok esetben csak a korabeli fotósorozatok árulkodnak.
Milyen ember volt Batthyány Gyula?
A tökéletes úriember mintaképe kívül-belül. Elegáns, kedves és finom úr, aki a harmonikus szépséget testesíti meg magas, nyúlánk alkatával, szinte lányos arcvonásaival. A főúri társaságok kedvelt alakja volt.
Azt vallotta, hogy a művész az öröm, és a szépség megjelenítője, "a bánat, a nyomorúság, minden, ami leverő és rosszuleső, nem valók megörökítésre."
Női divatikonná nemesedett képei
Szép vonású, karcsú, kecses asszonyokról sok portrét készített, köztük arisztokrata hölgyekről, de színésznőkről, táncosnőkről, írókról és zeneművészekről is. A két világháború közötti időkben festett képein idealizált nők jelentek meg: "fiús alkat, brillantinnal lesimított, rövid frizura, arcra kanyarodó halántékfürtök, ravaszul kimunkált smink, s mindez egy olyan testen, mely zavarba ejtő természetességgel tárja fel bájait a világ sóvár tekintete előtt."
Festményein hűen követi, sőt karikírozza is a divat változásait. "Az ábrázolt hölgyek természetellenesen sikkes, kecses, rezignáltan kimódolt mozdulatai ellentmondanak a gravitáció törvényeinek." Nem csoda hát, hogy a 30-as években már nem csak festőként hódított, hanem szépségápolási, kozmetikai és divattanácsaival is.
Az univerzális művész
Csapongó fantáziája, egyéni látásmódja új műfajok felé is orientálta. Könyveket is illusztrált ( pl. Tormay Cecil: A régi ház), néma filmet rendezett arisztokraták szereplésével ( 300 éves ember), színpadi díszleteket és jelmezeket tervezett ( Herczegh Ferenc: Bizánc), reklámgrafikákat készített ( Zsolt bérautófuvarozás), ruhákat kreált előkelőségeknek, divattörténeti albumot szerkesztett.
A lóversenyek - lovak nélkül
A lóversenyekről alkotott festményei lovak megörökítése nélkül készültek, mert őt inkább az emberek érdekelték. A XX. század első harmadában a budapesti lóversenyek híresebbek voltak, mint pl. az Epsom derby. Batthyány a Jockey Club tagjainak páholyából szurkolt. Már 1914-ben az Ernst Múzeumbeli kiállításain is szerepelt 11 lóversenyekről készített kép. A lóversenyek ezidőtájt az előkelőségek társadalmi eseményei voltak, itt találkozott az arisztokrácia a módos polgársággal. A találkozások estélyeken, bálokon folytatódtak. Az eféle társadalmi események óriási divatkifutóknak is tekinthetők, ahol szebbnél-szebb toalettekben mutatkoztak a megjelentek.
Ennek a világnak a 100 év múltán előkerült képe a "Vihar a lóversenypályán". A festmény az amerikai üzletember Charles Victor Bary tulajdonában van, akit a művész feleségével együtt 1940-ben megfestett. A kép azt a pillanatot örökíti meg, amikor egy hatalmas vihar után az elegáns arisztokraták, magukból kikelve, fejvesztetten, csőcselékként menekülnek a helyszínről. A festmény egy eltűnt világ süllyedésének kvintesszenciája. Vas István dal- szövegének sorait juttatja eszünkbe az "Egy szerelem három éjszakája" c. színdarabból: "Isten Veled, édes életünk."
Batthyány izgalmas művészetéről még hosszan lehetne beszélni. Nem lehet pl. említés nélkül hagyni történelmi tárgyú, elsősorban Széchenyi nagyságát magasztaló képeit. De számomra a legharmonikusabb, szinte éteri festmény, amely Sissi királynét ábrázolja.
Nagyon sajnálatos, hogy ő is áldozatul esett az 50-es évek koncepciós pereinek, kémkedéssel vádolták és 8 évi börtönre ítélték. Bár előbb kiszabadult, de a meghurcoltatás biztos hozzájárult ahhoz, hogy 71 évesen, nyomorúságos körülmények között hunyt el.
Életműve rövid bemutatásából leszűrhető, hogy festészete egyetlen stílusirányzatba sem sorolható, ugyanakkor olyan kiemelkedő kvalitású és látásmódú művész, aki megérdemli, hogy méltó helyet foglalhasson el a XX. század kiváló művészei sorában. E cél eléréséhez a Kieselbach Galéria mindent megtett. A már említett kiadvány mellett, 2015-ben átfogó kiállítást is szervezett a művész alkotásaiból. És küldetésének tekinti további, bujkáló Batthyány festmények feltalálását is.