"A két legnagyobb előnyöm az életem során mindig az volt, hogy bölcsnek születtem, és szegénységben"
Sophia Loren
Ezt a nevet mindenki ismeri szerte a világon. Díva, szexszimbólum, filmsztár, feleség, mamma, nonna. Ez mind ő egy személyben. És vérbeli olasz nő, kétség sem férhet hozzá. Szegénységből a jólétbe jut - kemény munkával és szerencsés csillagállások segítségével, egy lányregényhez hasonlatosan.
Nincsenek botrányai, nem acsarkodik pályatársaival, nem hangos tőle a média - mégsem unalmas.
Lássuk, hogy csinálja!
A "Tegnap, ma, holnap" c. életrajzi könyve jó kiindulópont ehhez. Néhány mozzanatot most kiragadunk a gazdag életműből.
A család és a gyerekkor
Pozzuoliban, Nápoly közelében született egy csodaszép nő, Romilda első gyermekeként. Anyja Greta Garbo hasonmás díjasként Hollywoodba utazhatott volna, de családja nem engedte. Végzetes találkozása a nemesi származású, de léhűtő fiatalemberrel, Riccardoval, Sophia megszületését eredményezte.
Sophia nemesi nevet kapott, igazi apa nélkül. Nem is hihető, hogy véznácska, csúnya csecsemő volt, ahogy ő említi: "Egy bölcsességgel és szegénységgel teli ládika volt a kelengyéje." Szerető családban nőtt fel, szegénységben, 6 és 11 éves kora között kitörölhetetlen emlékekkel teli háborús viszonyok közepette.
15 éves korára " a csúf kiskacsából, különleges szépségű hattyú lett." Édesanyja benne látta álmai megvalósítását, szorgalmasan elkísérte különféle szépségversenyekre, ahol szép sikereket aratott. Bár nem lett szépségkirálynő, de pl. a "Miss elegancia" címet elnyerte.
Utána jött a statiszta korszak, majd a fotóregények sora. "Mozdulatlan hercegnőket és számkivetett román delnőket, önérzetes felszolgálónőket és cigány hősnőket testesített meg." De felfigyeltek rá a produkciós irodák is, így Carlo Ponti, a 39 éves producer, aki - többek között - Gina Lollobrigidát is felfedezte.
A 22 évvel fiatalabb lányt elbűvölte Ponti, akiből " már a kezdettől olyan rendkívül megbízhatóság és meghittség áradt", mintha már régóta ismerték volna egymmást.
Sophia kölönleges szépsége azonban kezdetben gondot okozott a fotósoknak: "túlságosan rövid az arca, túl nagy a szája, túl hosszú az orra." Sophia semmit sem akart változtatni magán: "Nem akartam pisze orrocskát. Tisztában voltam a ténnyel, hogy a szépségem számos szabálytalanság eredménye, s e szabálytalanságok egy egyedi arcban, az én arcomban ötvöződnek. Nyerhetek vagy veszthetek - mindenesetre a saját arcommal akartam érvényesülni."
És milyen jól tette, hogy kitartott álláspontja mellett! Még a 90. életévében is megőrizte kortalan szépségét és vonzerejét.
Jöttek sorra a filmszerepek, kicsik és nagyok egyaránt.
A művésszé válás
Az első főszerep 1952-ben kereste meg, Donizetti: A kegyencnő c. operájának filmváltozatával, ahol Palmira Vitali Marini volt az énekhangja, majd Renata Tabaldi "Aida"-jának adta arcát.
Különös hatással volt rá a nagy filmrendező, Vittorio de Sica, aki így instruálta: "Az egész testeddel játsz, még a kezed és a lábad ujjaival is, ugyanolyan fontosak, akár a hangod, a szemed, az arcod."
A gazdag karrier összes sikerének már a felemlítése is sok cikket töltene meg, így az egyik legsikeresebb alakítására koncentráljunk , "Az egy asszony meg a lánya" c. filmben.
A film a háború borzalmairól szól, az anyai ösztönről, az anyatigrisként lányát védelmező olasz fiatalasszony küzdelméről. Alberto Moravia regényének megrajzolt története igencsak ismerős Sophia számára, sokat merített a gyerekként átélt háború borzalmaiból. Eredetileg - már csak a film főszereplőjének kora miatt is - Anna Magnaninak szánták az anya szerepet, de ő visszautasította. A 28 éve Sophiának kellett "felnőnie", és megküzdenie "az anyai érzelmek sokaságának és mélységének megjelenítésével."
Ponti így biztatta: "önmagadat kell adnod, legyél olyan, mint anyád, és minden rendben lesz." Olyan jól sikerült átlényegülnie, hogy a rendező, Vittorio de Sica szemei egy-egy jelenetnél megteltek könnyel. És az elismerések sora sem maradt el! Az Oscar díj és 20 másik díj - közötte a Cannes-i filmfesztivál legjobb színésznői díja - megjutalmazta Sophiát karriere legnehezebb szerepéért.
Férfiak Sophia életében
Egy majdnem szerelem és egy igazi barátság - mindenképpen említésre méltó: A " majdnem szerelem" Cary Grant, a barát Marcello Mastroianni. Legnagyobb szerelme férje volt, aminek legékesebb bizonyítéka, hogy Ponti 94 éves korában bekövetkezett haláláig vele élt, 56 éven át!
De mi a helyzet akkor Cary Granttel?
"A büszkeség és szenvedély" (1957) forgatásán ismerte meg a nagy nőcsábász hírében álló, igen jóképű, 52 éves Grant-et. "Jó modora és életöröme lehengerlően hatott, elbűvölte száraz humora, az érzelmekkel teli bölcsessége, tapasztalata." BIzalmas baráti kapcsolatba kerültek, Grant beavatta szomorú gyermekkorának titkába is: anyja elmegyógyintézetbe került, de neki azt mondták, hogy meghalt. A munkakapcsolat kezdett szerelemmé alakulni, de Sophiának Ponti jelentette az otthont és a biztonságot, így nem a fülig szerelmes, már a harmadik házasságából kifelé kacsingató Grantet választotta.
Marcello, a barát
Marcello Mastroianni a 60-as évek egyik legnagyobb filmsztárja, a nők bálványa volt. 12 film és 40 évi ismeretség, amely során bár működött a kémia közöttük, de nem volt szerelmi kapcsolatuk. Mastroianni közhelyesnek tartva a baráti szót, inkább mély szeretetnek nevezte ezt, és így jellemezte kapcsolatukat: "annyira spontán volt a bennünket összekötő egyetértés - ami hol szexi, hol vidám, hol melankolikus, hol pedig ironikus, de minden esetben mélyen emberi volt."
A "Tegnap, ma, holnap" c. film sztriptíz-jelenete filmtörténeti élmény: miközben Sophia a párizsi Crazy Horse tanárától elsajátítva szexi módon vetkőzik, Marcello, a filmbéli papnövendék "összegömbölyödve, állát a kezébe ámasztva sóvárgó kisfiúként nézett, közben egy zsebkendővel törölgette homlokát. Amikor Sophia a harisnyakötőhöz ért, úgy üvöltött fel, mint egy szerelmes prérifarkas. Ebben az üvöltésben minden vidámság benne volt. amire képes egy ember."
Ugyanez a jelenet igen szellemesen visszaköszön az 1994-ben forgatott "Divatdiktárorok"-ban. Itt miközben Sophia vetkőzik, Marcello nem felüvölt, hanem " a jelenet csúcspontján fehér, puha fürdőköpenyének simogató melegében elalszik."
Sophia, a nagymama
Sophia, sztárallüröket mellőzve, igazi családszerető anya és nagymama.
Egy kedves életkép a könyvből: Az unokák fasirtot kérnek reggel 10-kor, melynek elkészítésében ők is segítenek. Ők formázzák a húspogácsákat, csupa különböző méretűt. Közben arról beszélgetnek, ki mi akar lenni, ha nagy lesz. A nagyit is megkérdezik, erre Sophia jóízűen nevet: "Én? Nem tudom. Ezen még gondolkodnom kell."
90. születésnapján egy csodálatos művészt és egy csodálatos nőt köszöntünk: Isten éltessen sokáig drága Sophia Loren!