Ha hiszel benne, hogy valami lehetséges, akkor el is tudod érni, hogy megtörténjen.
Kami Garcia
Havasi Balázs stadionokat is képes megtölteni itthon, és a világ számos pontján, mégis visszafogott, anti-celeb, aki saját zenéjével akar és tud elismertséget szerezni.
Négy éves kora óta társa a zongora, mindig zenész akart lenni, és ezért az álmáért húsz éven át kitartóan dolgozott. Erről így vall a 2017. október 13-án, Vági Barbara által készített interjúban: „Én húsz éven át a szüleim manzárdszobájában gyakoroltam, és mindennap arról álmodoztam, hogy egyszer egy hatalmas színpadon játszom majd.” Ugyancsak ebben az interjúban hangzik el, bár a koncerten is mondta: „A nagymamájától tudja, hogy tízévesen azt mondta neki: „Nagyi, én egyszer a New York-i Carnegie Hall-ban játszom majd. Ez biztos.” A nagymama mosolygott, és ennyit mondott: „Tudom, hogy így lesz, én pedig csináltatok majd egy nagyestélyit magamnak, és abban megyek el a koncertedre.” Két évvel ezelőtt a tízéves kisfiú álma valóra vált. De a szeretett nagymama sajnos már nem élhette meg ezt az álmot.”
Rövid életrajz
1975-ben született, a Zeneművészeti egyetemen tanult, majd 1996-tól közel 10 évig a Weiner Leó Konzervatórium tanára volt. 1999-ben – nyilatkozata szerint - az alábbi fordulatot vett az élete: „1999-ben megnyertem a Yamaha Music Foundation of Europe által szervezett Yamaha-zongoraverseny első díját. A díj átvételét követően exkluzív szerződést kötött velem az EMI lemezkiadó, majd hét albumom jelent meg hat év leforgása alatt.” 2007-ig inkább zenei átiratokat, feldolgozásokat készített, de 2007. fordulópontot jelentett Havasi Balázs útkeresésében. Ekkor búcsút intett (ha nem is feltétlenül örökre) a crossover műfajnak, hogy saját szerzeményeinek szentelhesse életét. Sokan óva intették ettől a rögös úttól, de, mint elmondta „rájöttem, hogy az én utam a saját zenémen keresztül vezet. Ez volt a fordulópont az életemben. Később akkor is kitartottam a döntés mellett, amikor mindenki mást javasolt, amikor néha úgy éreztem, mintha egyedüliként mindenkivel szembemennék egy autópályán.”
És azóta sikert-sikerre halmoz: A Sidney Operaház, a Carnegie Hall igazi, méltó kihívások voltak, Fellépett a bécsi arénában, a berliniben, a krakkóiban, a bukarestiben, és 15 alkalommal a budapestiben - mindig teltházzal. A koncerten elhangzott vágya, hogy a 100 magyar zenésztársával eljusson Las Vegas híres koncerttermébe.
A felkészülés a koncertekre
Elmondása szerint nem izgul, hiszen minden mozzanatot kigyakorol, lelkileg, érzelmileg és - a sporttal - fizikailag is a top-ra hozza magát. Felkészült előre arra is, hogy Sidney-ben időeltolódás van, így volt, hogy éjjel kettőkor végigjátszotta a koncertet. Tudatos művész, aki közönségének mindig a legjobbat kívánja nyújtani.
A koncert
Lélegzetelállító fényelemek, csodálatos zenészek, kiváló táncosok kísérik az időnként elementáris erővel ható, időnként szinte szentimentálisan lágy, bravúros zongorajátékot. A művész egyszerűen, hiteles emberként nyilvánul meg minden mondatában és mozdulatában. Tetszett, hogy az új kompozíciói előtt megvilágította azok keletkezésének körülményeit. Ez, ahogyan a koncerten is említette, abból a személyes kíváncsiságból is fakad, ami őt töltötte el egy zenemű hallgatásakor, illetve, amikor az Egyetemen tanult a művekről, hogy mi inspirálta az alkotót a mű megírására. Több új mű is elhangzott a koncerten, nekem különösen a Menedék című tetszett. Erről elmondta, hogy amikor el kíván vonulni a világtól és egy kicsit magában szeretne lenni, van egy helye erre. Ott tud feltöltődni és elhagyni minden problémát, fáradtságot. Megindítóan szép volt a Szülőföldem c. darab, melynek zenéje vetekszik a közben elhangzó Radnóti vers szépségével.
Fantasztikusnak éreztem, hogy milyen szépen megkomponált maga a koncert: zökkenőmentesen belesimultak Kis Edi fergeteges, rockos dobszólói, Szirtes Edina Mókus gyönyörű éneklése és hegedűjátéka, Pál István Szalonna egyedülálló hegedűszólója,az Experidance feszes lüktetésű tánca, a Mindenki c. film gyermekkórusának produkciója, a Dohnányi Zenekar és az énekkar kiváló közreműködése – az együttes munka harmonikus, sokáig nem felejthető koncertet eredményezett.
A vendégművész, Ronan Keating romantikus ihletésű számai – köztük a Sztárom a párom sikerfilm betétdala – jól illeszkedett a műsorba, és az előadó igazán szimpatikus, maníroktól mentes, kristálytiszta éneklése emlékezetessé tette a koncertet.
Egy ars poetica-nak beillő idézettel kívánom zárni e cikket: „Nyilvánvaló, hogy minél több embert szeretnénk megérinteni a zenével, de mindezt úgy, hogy mélysége, mondanivalója is legyen a produkciónak. Meggyőződésem, hogy popularitás és érték között van egy metszet – vagyis lehet valami úgy is népszerű, hogy közben értéket hordoz magában.”
Csak annyit lehet ehhez hozzátenni, hogy kívánjuk, hogy a jövőben is minél több teltházas koncerttel örvendeztesse meg Havasi Balázs és 100 tagú művész-együttese az érdeklődőket itthon és a nagyvilágban.
Búcsúzzunk a Szülőföldem c. tétellel: