„A művészet nem divat vagy stílus kérdése. Egyedüli kritérium a művészi kvalitás minősége, és az egyén egyedi ideáinak végsőkig kiművelt következetes útja”
Konok Tamás
Egy olyan, idén november 20-án elhunyt festőművészről, Konok Tamásról emlékezünk meg, akinek művészetét egész Európa számon tartja, de már a 60-as években Los Angelesben és New Yorkban is kiállították műveit. Képei a világ sok nagy közgyűjteményében megtalálhatók. Számos kitüntetéssel honorálták festészetét: Kossuth díj, Nemzet Művésze, Príma Primissima díj. Még 90 évesen is egészen halála napjáig napi 10 órát dolgozott.
A kezdetek
Pályája érdekesen indult, hiszen először a zene hatotta át életét: Zenekonzervatóriumban, hegedűszakon végzett, majd a Győri Filharmonikusoknál játszott 5 éven át. Nagyapja, Sándy Gyula épülettervei fordították a festészet felé, így elvégezte a Képzőművészeti Főiskolát. Mestere Bernáth Aurél volt.
Tanulmányai alatt figurális, műtermi enteriőröket festett.
A párizsi ihletek - kollázstechnika
1959.-ben Párizsba költözött, vonzotta a lüktető, szabad életforma, mely művészetét is teljesen más irányokba fordította: „Az egy nézőpontra irányuló állványfestés – már nem érdekelt. Nem a látvány másolása, hanem a láthatatlan láthatóvá tevése foglalkoztatott.”
Új stílust alakított ki. A lakóhelyéhez közel eső Les Halles (régi vásárcsarnok) akkor még működő negyedének kézműves műhelyeiből szerzett alapanyagokat, tapétatöredékeket, az „urbánus élet talált enyészleleteit”, mint kollázselmeket ötvözte. Első kiállítása Párizsban a Galerie Lambertben volt.
A 60-as években nagyméretű monokróm relief-kollázsokat készített, melyeket Lausanne-ban nagy sikerrel állított ki.
Új utak keresése – a geometrikus művészet
A 70-es években újra más irányokba fordult művészete: műveibe beköltözött a geometria. „Vonalaim kilépnek vagy eltűnnek a sík térben, ezáltal mozgás érzetet keltenek.” Harmonikus, erős színvilág jellemezte a vékony vonalakkal szabdalt, geometrikus elemekkel gazdagított festményeit. Ezek elnevezése: graphidionok.
Zürich – az ihletet adó város
23 éven át minden évben néhány hónapot eltöltött Zürichben. Sok alkotása született itt. Felesége, Hetey Katalin Kossuth díjas, festő, grafikus és szobrászművész olyan alkotótársa volt, hogy számos múzeumban és galériában együttes kiállításokkal örvendeztették meg művészetük szerelmeseit. Érdekes megfigyelni, hogy rendszeres zenei gyakorlásai és fellépései tudat alatt milyen hatással voltak képeire. Energikusságot, mozgalmasságot, de ugyanakkor harmóniát sugároznak.
Budapest – 1983. Szépművészeti Múzeum
Feleségével együttes kiállításon ez évben mutatkozott be először Budapesten. A 90-es évektől számos budapesti tárlata volt, többek között a Vasarely Múzeumban, a Ludwig Múzeumban, az Ernst Múzeumban. De több kiállítása volt vidéken is, pl. Pécsett, Kecskeméten.
A transzcendencia felé fordulás
Életének utolsó 30 évében a transzcendens életérzés hatotta át műveit. Képsorozatait „Sine loco et anno” (tér és idő nélkül) címmel ihlette.
Személyes találkozás
A művész közvetlen, kedves ember volt, a Scheffer Galériában módom volt személyesen találkozni vele.
És ezt sugározza a 2020-ban készült, M5 televízió születésnapi köszöntő, melynek perceivel búcsúzunk korunk egyik legkiválóbb festőművészétől: