„És a sötétben egy fiatal lány elátkozza az életét, maga magát, úgy ahogy van a világot”
Pilinszky János: Így teltek napjaink (Ország Lilinek)
A Magyar Nemzeti Galéria (MNG) - „Árny a kövön” címmel - a modern magyar művészet egyik kiemelkedő alakjának, Ország Lilinek szentel egy tárlatot, melyet Baán László, miniszteri biztos „végiggondolt, hihetetlenül installált” kiállításnak nevezett.
Az MNG szórólapja szerint „Ország Lili egész munkásságában egy szerzetes türelmével és megszállottságával örökítette meg belső világának minduntalan előtűnő falait.”
A MAZSIHISZ portál így emlékezik meg a festőnőről:” a kortárs magyar képzőművészet egyik legtragikusabb alakja, akinek a képein a szorongás, a félelem, az örökös idegenség-érzés uralkodott.”
A fal „személyes védjegyévé” vált, már korai festői korszakától kezdődően megjelenik műveiben, mint pl. szürrealista képein: „Kislány a fal előtt”, „Szorongás” vagy a „Nő a fal előtt.” Később az ikonokat újraértelmező alkotói korszakában a városképek, városfalak, alaprajzok „felhasználásával”, az ókori városok mementóiként ábrázolt képein pl. „Rekviem hét táblán az elpusztult városok és emberek emlékére” ugyancsak végigvonul ez a szorongás. A falak megjelenésének csúcspontja a több, mint 50 táblából álló „Labirintus” sorozat, melyek freskótöredékek. Kolozsváry Marianna, a jelen kiállítás kurátora szerint: „az alkotó a labirintusból kiutat kereső, szorongó ember tévelygéseit mutatja meg.” A letűnt korokat a nyomtatott áramkör mintázata segítségével ábrázolja. Kolozsváry Marianna elmondása szerint a művész részletes elképzelései szerint hozták létre az eddig még sohasem látható labirintust.
A kiállítás beharangozója így szól erről a mesterműről: „A fő művének tekinthető Labirintus-sorozatot 1974-ben kezdte festeni. A kezdetben még színes sorozat utolsó művei már feketébe borulnak. „Ez az én labirintusom, ezen végig kell mennem, s én úgy megyek rajta végig, hogy megfestem. Borzalmas kín, de itt nem lehet megalkudni…ezt be kell járni.” Ország Lili haláláig festette a sorozatot, míg utolsó, fekete képével szinte rázárult a labirintus kapuja. A sorozat alapötletét az ádámosi templom 1526-ban készült, festett kazettás famennyezete adta. A mennyezet kilenc tábláját a kiállításon is bemutatjuk.”
Egyik jó barátja, Pilinszky János, neves költőnk így ajánlja a látogató számára a labirintus bejárását: „Lépjünk be, és járjuk végig mi is azt a bizonyos labirintust, amit te is megjártál, hogy egyszer mi is hasonlóak lehessünk tehozzád. Ámen!”
A műveket Pilinszky János „Apokrif” c. verse értelmezi és Schubert G moll vonósnégyese festi alá.
A labirintus jelképezheti az élet értelmének, teljességének megtalálását, de egy másik értelmezés is megjelenik az interneten a maniasdepresszio.uw.hu honlapon: „…A labirintus az ember lépre csalását és az emberiség legnagyobb bűntetteit ( az Auschwitzban végződő rémtett vagy Hirosima borzalma) ugyanúgy rejtheti magában, mint az élet és test bonyolult forgatagát.”
A kiállítás érzékelteti a sokoldalú tehetségű művész teljes életművét. Életébe is sikerül bepillantani, dokumentumokkal és fotókkal, megismerhetjük barátait, mestereit és gyűjtőit is.
Festészete mellett jelentősek voltak az Állami Bábszinháznak készített jelmeztervezései, sőt a Critical lapokban megjelent írás szerint: „Huszárik Zoltán 1976-ban felkérte, hogy tervezze meg Illyés Fáklyaláng díszletét a debreceni Csokonai Színház részére.”
Ország Lilit foglalkoztatta az ezotéria, a misztikum. A kiállításon megjelenik személyes horoszkópja is. 1926. augusztus 8-án 17 órakor született, Ungváron. Az internet segítségével megnéztem horoszkópját: Az Oroszlán csillagjegy és a Bak aszcendens vonásait hordozza, kitartó, önálló, a saját kiszemelt csúcsa felé haladó személyiség vonásait mutatja, kinézete pedig szinte kísértetiesen emlékeztet a Bak vonásaira. Sajnos az Oroszlánra jellemző nagyvonalú életmód neki nem volt megadatott. Mindössze 36 négyzetméteren alkotta meg páratlanul gazdag életművét.
Hogy miért szól hozzánk, még 40 év távlatában is művészete?
Erre a kérdésre Debreceni Modem „Körkörös romok” című, 2013.-ban Debrecenben megrendezett tárlat kurátora, Farkas Zsófia ad választ: „ Az egész életműből árad valami soha meg nem szűnő energia – mindig tovább akar lépni, azzal együtt, hogy a motívumok ugyanazok maradnak. Lehengerlő ez az állandó kutatás, az állandó vágy arra, hogy minél pontosabban fejezze ki mondanivalóját – ez nagy hatással lehet a mai nézőre is. Ráadásul sokfelé lehet elágazni az életművön belül, az építkezés, az írás megjelenése, a történelmi traumák feldolgozása és a mitológia mind-mind olyan réteg, amelyben mindenki el tud mélyülni.”
Mindenkinek csak ajánlani tudom ezt a páratlan érdekességű kiállítást, mely 2016. december 17. és 2017. március 26. között látható.