"Jó dolog a bor, minden akadályt megszüntet az emberek között"
Virginia Woolf
Ki ne szeretné a finom bort? És nemcsak a köztudatba ivódott bortermelő vidékek jöhetnek számításba, hanem a Kiskunság vidéke is.
Sajnos a rendszerváltás környékén volt itt szó borpancsolási esetekről, mely egy időre visszavetette az itteni bor megítélését, de szerencsére ma már a régi fényében ragyog - többek között - az 1720 óta létező és működő, Európa legnagyobb pincefaluja, a Hajósi Pincefalu. Lehetne egyik nagy büszkeségünk, paraszti barokk épületeinek egységes tervezésű és kivitelezésű sokasága, a szépen megművelt szőlős kertek és pincék igazán megérdemlik.
Néhány szó a Pincefalu múltjáról
A Kiskunsági Nemzeti Park területén található 24 kacskaringós utcából és 1250(!)szépen felújított pincéből álló falu igazi ékszerdoboz. 1728-ban Csáky Imre bíboros foglalta írásba, hogy milyen kötelezettségei vannak az ide letelepedő sváboknak a szőlőtermesztés terén.
Az 1874 és 1879. években zajlott filoxéra és peronoszpóra járványos fertőzések után az amerikai alanyokba oltott szőlők kiutat hoztak a tömeges szőlő pusztulásból, 1908-ban már rekord mennyiségű szőlő termett.
A présházak műemlék jellegűek, vályogfallal, oromzata tapasztott vesszőfonattal, legfelül aládeszkázott formában épültek. A pincékben 10 hl-nél általában kevesebb bort érleltek. A hordókban nemcsak a bor kapott helyet, de alkalmas volt - mintegy éléskamraként - burgonya, alma és borecettel savanyított paprika tárolására is.
A pincék ma
A pincék többségében családi szükségletekre érlelik a bort, csak kevés pince rendezkedett be árusításra és vendéglátásra. Megtudtuk, hogy míg 10 évvel ezelőtt 800 ezer forint volt a pince vételára, manapság már a 20 millió forintot is meghaladja. A pincék többnyire Hajós községben élő lakosok tulajadnában állnak, akik kikapcsolódásként, saját fogyasztásra munkálkodnak a szőlőjükben. A 300 éves német tapasztalat - ötvözve a korszerű technológiákkal - igazán emlékezetes ízélményű borokkal kápráztatja el a borra szomjazókat. A szőlők gondosan műveltek, látszik rajtuk a művelők szeretete. Vannak persze külföldi tulajdonosok is, pl. németek, akik német zászlóval is jelzik ittlétüket.
A fröccsözön mulatság
Június 29-én megnyílt a sok pince, hogy vendégül lássa egy kis iddogálásra a látogatókat. Perzselő nap volt, 34 fok árnyékban, így vigyázni kellett a borozgatással.
A Főtér környékén kézművesek árulták míves portékáikat, néhány pincében élő zene szórakoztatta a közönséget, pl. az Umenhoffer pincében egy gitáros lány és egy énekes fiatalember kellemes dallamokkal kísérte a borozgató-beszélgető társaságokat. Sőt npi táncosok előadását is meg lehetett csodálni azon szerencséseknek, akik időben értesültek annak helyszínéről.
Egy kellemes közösségi szokás, a közös koccintás a borászok védőszentjének, Szent Orbánnak a szobránál - figyelemre méltó hagyomány. Mosolygós, jó kedvű régi, és a pillanat megünneplésére szegődött ismerősök kívántak minden jót egymásnak. Említésre méltó a traktorral vontatott, asztallal és fapadokkal borozgatási célokra ellátott tehergépkocsi, melyen poharazgatva lehetett eljutni a távolabbi pincékhez is.
Több családi pincetulajdonossal is beszélgettünk, akik a vendéglátásban is jeleskednek. Érdeklődtünk arról, hogy miért nem kap több marketinget a sok program. Az Umenhoffer pince tulajdonosától megtudtuk, hogy azért nem fordítanak nagyobb figyelmet a hirdetésekre, mert nem tudnának a jelenleginél nagyobb számú érdeklődőt színvonalasan kiszolgálni.
Nem felejtkezhetünk el a jó bor, - többek között - a Zöld Veltellini, Írsai Olivér, Cserszegi fűszeres, Olaszrizling, Siller, Cabernet franc - kóstolgatása mellett a finom étkekről. Ínycsiklandozó hidegtálat kóstolhattunk meg a Huber pincében, és itt a lilahagymás zsíros deszka - házi zsírral és házi kenyérrel - kiváló borkorcsolyaként szolgált.
Az Umenhoffer pincében a terülj-terülj asztalkám reggeli és a házi spenótos pesto emlékezetes fogások voltak. Nagyon követendő példa a náluk sokféle módon elkészített kávé, és az, hogy a laktózmentes tejen kívül növényi tejjel is megvalósítható lehet a kávé-élmény.
Milyen egyéb rendezvényeket tart a Pincefalu?
Évi 5 alkalommal nyílnak tágra a pincekapuk: május utolsó hétvégéjén tartanak Orbánnapi borünnepet 1982-től. A nyári fröccsözön után szeptemberben a szüret és a bor, októberben a tök áll a mulatságok középpontjában, míg egy meghitt, adventi borkóstolás zárja az évet.
Közlekedési anomáliák
Aki nem autóval érkezik ide Budapestről, számíthat némi komplikációra. Kalocsán átszállva lehet Volánbusszal jönni, vonat nem áll rendelkezésre. Az átszállásnál, mivel kb. 10 perc idő van, jó tudni, hogy a 6. vagy 7. kocsiállásról indul a busz tovább a Pincefaluba. Sajnos információs Iroda nem működik, boldog-boldogtalant megkérdeztünk, mire megtudtuk, így lekéstük a csatlakozást és 1 órát vártunk. Visszafelé pedig szükséges tudni, hogy a kalocsai járat melyik Pincefalubeli megállóból indul vissza, mert több megálló is van. A menetrendek.hu nem ad felvilágosítást a Pincefalun belüli megállókról. Visszafelé Kalocsáról az 1-es kocsiállásból indul a busz Budapest Népligetre.
Egy kedves élmény
Ez az élmény a Huber Pince két fiatal tulajdonosához kötődik.
Anikó tűzről pattant fiatalasszony, tele szeretettel a szakmája, a borászat és a gasztronómia iránt. Magával ragadó lelkesedéssel mesélte el életútját, miközben vérbeli vendéglátóként látott el borral bennünket.
Társa, Krisztián - félbehagyva műszaki tanulmányait - szakácsként készít finom, egyedi megoldásokkal gazdagított ételeket. Mindkettejük tudása és tapasztalata Tirolban érlelődött. Ő is fiatalos hévvel említi az eddig bejárt, kacskaringós utat. Szavaiból érződik: hazatalált.
Jánosról - a szőlészet motorjáról csak a honlapról szereztem ismereteket. Ő az, aki már régebben eljegyezte magát a szőlővel. Így ír róla honlapjukon: "Miért is jó a szőlősben lenni? Szerintem ez az egyik utolsó hely. ahol ugyanúgy szólal meg a rozsdafarkú vagy a cinege, ugyanúgy ciripel a tücsök, mint... néhány évtizeddel ezelőtt, amikor nagyapám művelte a szőlőskertjét." És ő az, aki "annyira szereti a barátokat, a borokat, az ételeket, az erőt, a szelet, anapsütést és az évszakokat."
Jó látni a lelkes, fiatal, dolgos nemzedéket. Minket is magával ragad az, hogy lehet így is élni, derűsen, nem állandóan panaszkodva, tanácstalanul vagy pótszerekhez menekülve.
Hajrá, Anikó, János és Krisztián! Sikeres, szép szakmai és magánéleti éveket kívánunk!
"Wine is good, it removes all barriers between people"
Virginia Woolf
Who doesn't love fine wine? And not only from the wine-producing regions that are well known, but also from the Kiskunság region.
Unfortunately, there were some cases of wine tampering around the time of the change of regime in Hungary, which for a while lowered the profile of the wine here, but fortunately the Hajós Cellar Village, Europe's largest cellar village, which has been in existence and operating since 1720, is now shining in its former glory. It could be one of our great prides, with a multitude of rustic baroque buildings of uniform design and construction, and beautifully cultivated vineyard gardens and cellars that really deserve it.
A few words about the history of the Wine Village
The village of 24 winding streets and 1250(!) beautifully restored cellars in the Kiskunság National Park is a real jewel. In 1728, Cardinal Imre Csáky wrote down the obligations of the Swabians who settled here in the field of viticulture.
After the phylloxera and peronospora epidemics of 1874 and 1879, the grafting of vines into American rootstocks provided a way out of the mass grape dieback, with record grape production in 1908.
The press houses are of historic character, built with adobe walls, a plastered wickerwork gable, and a sub-planked form at the top. The cellars were generally used to age less than 10 hl of wine. The barrels not only held wine, but were also suitable for storing potatoes, apples and peppers pickled with wine vinegar, as a kind of pantry.
Today the cellars are used as wine cellars
The majority of the cellars are used for ageing wine for family consumption, with only a few cellars being used for retail and catering. We learnt that while 10 years ago the purchase price of a cellar was 800,000 forints, today it is over 20 million forints. Most of the cellars are owned by residents of the village of Hajós, who work in their vineyards for recreation and personal consumption. The 300 years of German experience, combined with modern technology, produce wines with a truly memorable taste. The vineyards are carefully cultivated, showing the love of the growers. Of course, there are also foreign owners, such as Germans, who fly the German flag to mark their presence.
Cheerful wine-tasting festival
On 29 June, the many cellars opened their doors to welcome visitors for a drink. It was a scorching day, 34 degrees in the shade, so care had to be taken with the wine.
In the area around the Main Square, craftsmen sold their handicrafts, and in some cellars live music entertained the audience, e.g. in the Umenhoffer cellar a girl with a guitar and a young man with a singer accompanied the wine-drinking and chatting parties with pleasant tunes. Even a performance by volk dancers was on offer for those lucky enough to have been informed of the venue in good time.
A pleasant community custom, toasting together at the statue of St. Orban, the patron saint of wine-growers, is a remarkable tradition. Smiling, good-humoured old friends and acquaintances who had come to celebrate the moment wished each other well. A noteworthy feature was a tractor-drawn truck with a table and wooden benches for wine-drinking, which was used to reach the cellars in the distance.
We also spoke to several family winery owners who are also good at catering. We asked why there is not more marketing for the many programmes. We learned from the owner of Umenhoffer Cellars that they don't pay more attention to advertising because they can't serve a larger number of visitors than they currently do with quality.
In addition to tasting good wine, including Green Veltellini, Írsai Olivier, Cserszegi Fűszeres, Olaszrizling, Siller, Cabernet Franc, among others, we cannot forget the delicious food. We sampled a delicious cold dish in the Huber cellar, and here the onion and red onion fatty board - with house fat and house bread - served as an excellent wine snack.
At the Umenhoffer cellar, the sit-around-the-table breakfast and homemade pesto were memorable dishes. A great example to follow is the many ways they prepare their coffee, and the fact that in addition to lactose-free milk, you can also achieve a coffee experience with plant-based milk.
What other events does the Cellar Village organise?
The cellar doors open 5 times a year: an Orban's Day wine festival has been held on the last weekend in May since 1982. After the summer frenzy, the harvest and the wine are the main events in September, the pumpkin in October, and an intimate Advent wine tasting closes the year.
Traffic anomalies
If you're not driving from Budapest, expect a few complications. You can take a bus to Kalocsa, but trains are not available. At the transfer point, as there is about 10 minutes' time, it is good to know that the bus departs from the 6th or 7th carriage stop and continues to Pincefalu. Unfortunately there is no Information Desk, happy-go-lucky we asked before we found out, so we missed the connection and waited 1 hour. On the way back, it is necessary to know from which stop in Pincefalu the Kalocsa line leaves, because there are several stops. The timetables.hu does not provide information about stops within Pincefalu. On the way back from Kalocsa, the bus departs from bus stop 1 to Budapest Népliget.
A nice experience
This experience is linked to the two young owners of Huber Pince.
Anikó is a young woman on fire, full of love for her profession, winemaking and gastronomy. With captivating enthusiasm, she told us about her life's story, while providing us with wine like a true hostess.
His partner, Krisztián, is a chef who, after leaving his technical studies, prepares delicious dishes with unique solutions. Both of their knowledge and experience have matured in Tyrol. He, too, recalls with youthful enthusiasm the winding road he has travelled so far. He has found his way home.
I only found out about János - the driving force behind the vineyard - from the website. He is the one who became engaged to the vine a long time ago. He writes about him on their website:" I think it's one of the last places where the rufous-tailed godwit or the chaffinch or the cricket chirps the same way as... a few decades ago, when my grandfather was working his vineyard." And it is he who "loves friends, wine, food, strength, wind, sunshine and the seasons so much."
It's good to see an enthusiastic, young, hard-working generation. We too are fascinated by the fact that it is possible to live like that, in a serene way, not always complaining, clueless or running for a band-aid.
Go Aniko, János and Krisztián! We wish you successful and beautiful years!