„ A szakács műve múlandó:minél jobb, annál hamarabb elpusztítják. De ő maga is titkos hős, jobbára ismeretlen; a konyha egyszerre szabadságának és száműzetésének helye.”
Ismeretlen étel-művész
Nagyon lelkesítő minden gourmet számára, hogy magyar chef Széll Tamás nyerte meg a világ egyik leghíresebb szakácsolimpiájának, a Bocuse D’Or-nak az európai döntőjét.
Ez a fiatal, ambiciózus szakács kemény munkával, lépésről lépésre haladt és megérdemelten nyerte el ezt a megtisztelő címet.
Egy kis visszatekintés a sikertörténetére: 2008. és 2010-ben megnyerte a Magyar Gasztronómiai Egyesület nevéhez fűződő legrangosabb magyar szakácsversenyt, a „Hagyomány és evolúciót”.2011-től a Michelin csillagos Onyx Étterem sous chef-je, felesége, Szulló Szabina executive chef mellett. 2013-ban 10.-ként bejutott a Bocuse D’Or európai döntőjébe. 2016. május 11-én három fős csapatával (Vomberg Frigyes tréner, Szabó Kevin kukta és Szulló Szabina csapatkapitány) megnyerte az európai döntőt. Elmondása szerint most rövid pihenő következik, majd elkezd készülni a 2017-ben tartandó lyoni világdöntőre.
Az Index május 11-i cikke szerint Széll Tamás érezte, hogy jól sikerült elkészíteni mind a szarvas, mind a halételeket. Az alapanyagok terén volt némi előnyük, mert magyar alapanyagokból kellett az ételeket készíteni és ráadásul hazai szurkolói terepen zajlott a verseny. Ennek ellenére Széll Tamás maga sem hitte, hogy elsők lehetnek. Vallja, hogy a kemény munka mellett az összeszokott csapat szerepe igen fontos.
A győzelem tehát háromszoros: magyar helyszínen, magyar alapanyagokkal, magyar szakács vitte el a pálmát. Ezzel felkerültünk Európa új gasztronómiai térképére!
De néhány szóval emlékezzünk meg a Bocuse D’Or versenyről.
Paul Bocuse, francia mesterszakács 1985-ben fogalmazta meg a Bocuse D’Or gondolatát, a szakácsművészet népszerűsítésére, majd 1987-től már elindultak a nevéhez fűződő szakácsversenyek. A verseny során egy hal- és egy húsétel készítendő el friss zöldségekkel és improvizációs módon elkészített köretekkel, megidézve a saját ország nemzeti konyhájának valamilyen jellemzőjét. A verseny időtartama 5 óra 35 perc. Nemzetközileg híres szakácsok ülnek a zsűriben és ők minősítik a verseny résztvevőit.
A májusi magyarországi verseny szép sikere hozzájárul a megújult magyar konyha népszerűsítéséhez, amire méltán lehetünk büszkék.
Az elkészített ínycsiklandó ételsort ide idézzük, bár képet – annak jogvédettsége miatt nem tudunk csatolni:
A Bocuse D’Or Akadémia honlapja szerint: ”faszénen grillezett fiatal szarvas combja erdei gombákkal füstölt mangalica szalonnával, és enyhén sózott kecsege és langusztinó savanyított medvehagyma terméssel és barna vajjal”
Széll Tamás győzelme után szinte azonnal elindult - jó magyar szokás szerint - a fanyalgás a sajtóban. Vinkó József a Heti Válasz XVI. évfolyam 22., 2016. június 2-i számában „ A honi rozsda” c. cikkében idézi a Népszabadság szerzőjét a győztes által készített nyertes fogásról, mely szerinte „ nagy fehér tányérra szórt apró színes rakás”, nem étel. Sokak szerint jobb lett volna Pollock László vállalkozót vagy „ a Nemzet Laci bácsiját” indítani.
Hiába, még ma is dívik, hogy nagy adagok nélkül nincs „magyarosch” étel, hiszen a magyar ember a fáradt olajban sült éttermi rántott húsnál finomabbat nem ismer. Ez így természetesen torzítás, de aki fel kíván zárkózni a világ gasztronómiai élvonalába, annak háborút, s nem csak egy-egy csatát kell nyernie.
A Bocuse D’Or első hely azonban egy jelentős csata-győzelem, így drukkoljunk az új szakácsnemzedéknek, hogy soha ne adja fel, előbb-utóbb háborút is nyer majd.
Csatlakozzunk a Vinkó József által idézett Antonin Careme szakácskirály (XIX. század) hitvallásához: „Ha egy nap nem lesz ínyenckonyha, akkor nem lesz irodalom, zene, képzőművészet sem. Akkor újra gyökeret rágunk.”
Zárásul egy kép szakácsokról, akik nagy műben vannak:
