„Vannak olyan könyvek, amelyek álmodni hívnak, és vannak olyanok, amelyek megmutatják a valóságot”
Paulo Coelho
A „nem majd egyszer” elolvasandó könyvek
Áttérünk - Marie Condo módszerével – a 2. kategória, a könyvek válogatásával kapcsolatos tudnivalókra. Sajnos, itt is az összes könyvet egyenként le kell venni a polcról, hogy megítélhessük, hogy az adott könyv igazán megragad-e bennünket. Kondo a lelkünkre köti, hogy csak meg kell érinteni a könyvet, hogy az milyen érzést kelt bennünk, de nem szabad belelapozni! Azokat kell megtartani, amelyeket már többször elolvastál, és örömmel veszed kézbe. „ A majd egyszer elolvasom” – nem ad okot a könyv megtartására, mert a „majd egyszer” soha nem jön el majd.
Csak a tényleg megőrzendő iratok megtartása
A 3. kategória az iratoktól való megszabadulás. Az írónő javaslata: Dobd ki mindet! Kivéve a jelenleg is szükséges iratok, a korlátozott ideig szükséges iratok, és az örökre megőrzendő iratok. Ezeket egy-egy mappában őrizd meg! A megőrzendők egy helyen legyenek, lehetőleg függőleges iratrendezőben. Szabadulj meg a korábbi tanfolyami jegyzeteidtől, a banki kivonatoktól, a lejárt garancialevelektől, a kezelési útmutatóktól, a fizetési kimutatásoktól, a közüzemi értesítőktől az egyéves leolvasási időszak után!
Egyéb kacabajkák
A 4. kategória az egyéb holmik ( japánul: „komono”). Ide tartoznak a CD-k, DVD-k, a bőrápoló és szépítő szerek, a bizsuk és kiegészítők, az értéktárgyak, az elektromos készülékek, a háztartási kellékek ( pl. irodaszerek, varrókészlet), a háztartási fogyóeszközök (gyógyszerek, tisztítószerek), a konyhai eszközök, élelmiszerek és a tényleg nehezen behatárolható „egyebek”. Ezek is egyenkénti kézbevételt igényelnek, amellett, hogy eleve kidobandók a lejárt szerek. Az aprópénzt mindig pénztárcába tegyük (ne perselybe), és szedjük össze a lakás minden szegletéből! A csatlakozókábelekből csak azokat tartsuk meg, amelyekről tudjuk, hogy mire valók. Az ingyenes reklámtárgyakat, kozmetikai mintákat válogatás nélkül hajítsuk ki!
Selejtes emlékeink
Az 5. kategóriába tartozó emléktárgyakat a legnehezebb kiselejtezni. Marie Kondo az ajándékok szortírozásához egy jól hasznosítható tippet ad: „Az ajándékok valaki érzéseit közvetítik, ezért nem kell bűntudatot érezned, ha kidobsz egy ajándékot… Csak köszönd meg neki az örömöt, amit szerzett neked, amikor megkaptad.” Az emléktárgyak válogatásához az írónő szintén fűz könnyítő gondolatokat: „ amikor egyesével a kezedbe veszed azokat a tárgyakat, melyekhez érzelmileg kötődsz, hogy eldöntsd, mitől válsz meg, a múltadat dolgozod fel… Ez olyan, mintha újraindítanád az életedet, és rendeznéd a számláidat, hogy továbbléphess.” A fényképeket is egyenként kell megszemlélnünk, kivéve azokat a fotóalbumokból. Javasolja, hogy egy-egy utazásból legfeljebb 5 képet őrizzünk meg. „ Nem az emlékeinket kell becsben tartanunk, hanem azt az embert, akivé a múltbéli események révén lettünk.”
A redukálásnál meg fogjuk érezni, hogy mi az igazán fontos számunkra, Kondo szerint van egy általa „ helyrekattanási pontnak” nevezett állapot.
Ha túl vagyunk az időnként szívfájdalommal járó selejtezésén, a megmaradó tárgyaknak állandó helyet kell keresnünk. Erre legközelebb kerítünk sort.
