„A rendrakástól szó szerint újjászülethetsz”
Marie Kondo
Akár – Marie Kondo irónőhöz hasonlóan – hobbink lehet a rendcsinálás.
„Rend a lelke mindennek” c. könyvében bemutatja azt „a varázslatos módszert (a KonMarit), amelyek örökre száműzheted a rendetlenséget otthonodból.”
Gondolom, nem vagyok egyedül, aki nehezen válik meg az évek alatt felhalmozott ruhaneműitől, szeretett tárgyaitól, és – bár sokszor nekifogott már a rendrakásnak – de az nem hozott átütő sikert. Ezt támasztja alá, hogy az éves lomtalanításoknál az utcák öreg, dohos, már rég kidobásra ítélendő dolgokkal vannak tele. Lehet, hogy erre külön születni kell, hiszen a könyv fülszövege szerint az írónő is „ötéves kora óta bújja a háziasszonyoknak szóló magazinokat. Már ekkor rabul ejtette a jól szervezett terekben rejlő rend és szépség, majd tizenöt évesen úgy döntött: komolyabban is tanulmányozni fogja a rendrakás művészetét. Ma már rendkívül sikeres vállalkozása van Tokióban, amely abban segít az ügyfeleknek, hogy zsúfolt otthonaikból szemet gyönyörködtető, harmonikus, ihletet adó lakótereket varázsoljanak.”
Így a legszakavatottabb személytől leshetjük el a tippeket az újratermelődő rendetlenség megszüntetésére.
A módszer kulcsa
A megközelítés megváltoztatásában rejlik: a radikális, és nem lépésenként történő rendrakás, azaz nem szobánként, naponta egy kicsit kell rendezgetni. Vallja, hogy az otthon rendbetétele az egyéb ügyek és a múlt rendbetételét is eredményezi: „világosan fogod látni, hogy mi az, amire szükséged van az életben, és mi az, amire nincs.”
A siker a gondolkodásunkon múlik: el kell sajátítani a technikát ahhoz, hogy a rendetlenség ne termelődjön újra.
Marie Kondo szerint „a rendetlenség valójában ösztönös reflex, amelynek az a szerepe, hogy elvonja a figyelmet a valódi kérdésekről.” Javasolja, hogy ne helyiségenként fogjunk neki a rendteremtésnek, mert sokszor előfordul, hogy az azonos típusú dolgokat több helyen elszórva tároljuk, így soha nem leszünk tisztában az adott dolog teljes mennyiségével. Ehelyett kategóriánként haladjunk.
Megdöbbentő kijelentésnek hangzik: „A rendrakás legyen ünnep!” Ezzel az írónő arra utal, hogy ezt a munkát „záros határidőn belül egyszer és mindenkorra be kell fejezni”. Utána már csak a kialakított helyre kell visszatenni a dolgokat. A fokozatos rendrakás ugyanis jo-jo effektusként újratermeli a zsúfoltságot.
A selejtezés és a tárolás misztériuma
Két feladattal kell megbirkóznunk: az első a selejtezés, a második annak eldöntése, hogy hol lesz a helye a megmaradó dolgoknak, azaz a tárolás. A selejtezésnél tilos arra gondolnunk, hogy hová tesszük majd a dolgokat, csak arra koncentráljunk, hogy kiválogassuk, hogy mire van szükségünk.
Legközelebb hatékonyan selejtezni fogunk.
