„Január 30-ikán délelőtt vette át a budai Vigadó palotáját a főváros nevében Halmos János polgármester, este volt aztán az ünnepélyes megnyitás, jókedvű bállal, mely a Duna mindkét oldalának társaságát egybehozta a szép termekbe…. A felavató-ünnep jövedelme a budai szegények javára esett”
Vasárnapi Újság, 1900. február 4.
Száztizennyolc éve, a XX. század beköszöntét ünnepelve, egy szép, részben neoreneszánsz, részben szecessziós épület született Kalina Mór és Árkay Aladár kiváló építészeknek köszönhetően, mely a budai polgárság részére lehetővé tette az igényes szórakozást anélkül, hogy Pestre kellett volna átjutnia. A Budai Vigadót 1900. január 20-án adták át a közönségnek. Az épület tanúja volt sok táncmulatságnak, bálnak, hangversenynek és nagyobb egyesületi összejöveteleknek is. Ezen céloknak megfelelően alakították ki helyiségeit: koncert- és bálterem, éttermek, egyesületi terek, sőt a főpolgármester lakása is itt volt.
Már a jelenlegi felújítást megelőzően is a népi hagyományok köré fonódó intézmények kaptak itt elhelyezést, de a rekonstrukció segítségével igen céltudatosan, a kor modern építészeti technológiáinak bevezetésével a kárpát-medencei hagyományok otthonává változott. Végre méltó módon készülhet a Magyar Állami Népi Együttes színvonalas produkcióira, a Népművészeti Módszertani Műhely, a táncház- és népművészeti alkotó műhelyek, a Folklór Dokumentációs Központ, a Könyvtár, és a Hagyományok Háza Hálózati Központ is egy helyen szolgálja a népi kultúra különféle részterületeit. Az együttélés jobban összefogja az értékmegőrzést és a szellemiséget.
Nagy Csaba, a hatalmas munkát és koordinációt igénylő rekonstrukció vezetője, aki 40 fős tervező csapattal és több száz fős kivitelezői gárdával dolgozott, az újságíróknak tartott bejáráson elmondta, hogy érzékeltesse a munkálatok nagyságát: 1800 tonna sittet kellett elszállítani a területről, mert a termek eredeti állapot szerinti feltárása, a szintleépítések ekkora mennyiségű törmelékkel jártak. Felhívta a figyelmet arra, hogy az eredeti állapot a XX. század elején egészen más célokat szolgált, hiszen a budai polgárság összejöveteli- szórakoztatási funkcióját a népi hagyományok értékeinek megőrzése váltotta fel. Problémát okozott, hogy a pince teljesen szigeteletlen volt, a tető pedig beépítetlen volt.
Az alapterület megnövekedését a pince és tető használatbavételén túl a lakások megszüntetése is okozta. Az épület árvíz-biztos is lett. Homlokzatán 5 kiemelkedő zeneművész neve szerepel: Kodály Zoltán, Bartók Béla, Liszt Ferenc, Erkel Ferenc és Lajtha László.
Most képzeletben járjuk be a természetes fényben úszó, elegáns, de funkcionálisan is jól kihasználható épületet!
Az impozáns, főlépcsős bejárat önmagában is művészeti alkotásnak tekinthető. Jobb oldalán, a volt kávézó helyén, egy szép kiállító terem kapott helyet, ahol jelenleg Makoldi Sándor kiállítását tekinthetjük meg. A bejárattól balra, az étterem helyén, egy több részre is szétválasztható előadóterem foglal helyet. Az épület dísztermében, mely korábban a bálterem volt, áll a színpad, melynek van egy hátsó része is, ahol a díszletezés folyik. Mivel a magasítást megszüntették, a ráláthatóság a színpadra sokkal jobbá vált. Igazi érdekesség, hogy a nézőtér összecsukható, így a helyiség báltermi funkciója is fennmaradt. A karzat is átalakult, ez eredetileg arra szolgált, hogy a lányos mamák ellenőrizhessék lányaik illendő viselkedését. A szecessziós stukkók és csillárok eredeti szépségükben ragyognak. Megfigyelhet, hogy kevesebb lett az aranyozás. Ennek az indoka, hogy a népi hagyományőrzési funkció miatt inkább az ezt szolgáló növény- és állatvilágot megjelenítő díszítést erősítették. Az eddig beüvegezett árkádokat megnyitották és a loggiás tér csak felső üvegezést kapott, így sokkal tágasabb, világosabb és szebb lett.
A könyvtár négyszer nagyobb hellyel büszkélkedhet. Ha az árkádos felső emeletről letekintünk, faburkolattal ellátott, színpadnak is használható, modern pihenőhelyet találunk, ahol egy büfé is elhelyezkedik. Nagyon kedves, élő hagyományőrző üzenet az itt elültetett hagyományok fája, melynek földjét a Kárpát medence különböző területeiről hozták-
A legnagyobb vívmány: az Állami Népi Együttes elhelyezésének megoldása. A tetőtér teljesen az övék: pihenőhelyekkel, öltözőkkel, próbatermekkel. A hangnyelő burkolattal ellátott falak jó akusztikát biztosítanak. Gondoltak a táncosokra is: a táncosok ízületeit kímélő padlóburkolatot helyeztek el a színpad nagyságát elérő próbaszínpadon. Az alsó szinteken a különféle népművészeti műhelyek foglalkoztatják majd az érdeklődőket.
Érdemes megtekinteni ezt a két éven belül megújult művészeti palotát, akár önmagában építészeti alkotásként, akár színes programjain való részvétellel.
Zárásként az Állami Népi Együttes videójával búcsúzom: