„Őrjöngő röptünk, mondd hová vezet?”
Madách: Ember tragédiája 13. szín
A Madách Nemzetközi Színházi Találkozót már hatodszor rendezi meg a Nemzeti Színház. Az idei találkozó kiadványának előszava megindokolja, hogy miért választották a szervezők a fenti idézetet. „Madách profetikus műve, az Ember tragédiája a szemünk láttára elevenedik meg a mindennapok fotóin, a televízió képernyőjén, egyik szín a másik után, vagy még inkább szimultán. Ki tudná megmondani, hol tartunk? Az ökológiai katasztrófa eszkimó színében, a belőle kiutat kereső farmer falanszterében, vagy éppen a kettő között az űrben?” Erre a gondolatsorra fűzi fel a program az előadásokat: pl. találkozhatunk a mai „római színnel” a Ványa bácsi előadása kapcsán, vagy emlékezhetünk a prágai színre a Vágy villamosa előadásánál.
A MITEM találkozó és nem fesztivál, hiszen a cél a bemutatkozás lehetősége a világ számos részéből érkező társulatoknak. Nem titkolt célja: nyitás a világ felé, a színművészet eszközeivel bemutatni a legizgalmasabb új tendenciákat mindenki számára közös nyelven, nyelvi korlátok nélkül. A seregszemlét a más népek kultúrájának tisztelete, az egymásnak kezet nyújtás jellemzi, már a 2014.-es kezdete óta. Olyannyira nemzetközi, hogy nemcsak Európából vannak színi előadások, hanem eddig 32 ország képviseltette magát ezen a rangos bemutató-sorozaton. Vidnyánszky Attila kiemelte, hogy az előadásokon túl valóságos párbeszéd folyik egymás elképzeléseiről, „elfogadva a másik igazságát.”
Amint az a felvezetésből is kiderült, a 26 előadás érdekes rendezői megközelítéseket ígér, nem ígér felhőtlen katarzist, inkább gondolatokat ébreszt, felráz. Vannak közöttük régről, más felfogásban megismert művek: pl. Tartuffe, Ványa bácsi, Coriolanus, Ivanov, Vágy villamosa, A félkegyelmű, Bernarda Alba háza, és vannak még nem látott művek is.
Érdekes, hogy három Csehov dráma is szerepel az előadások között: A Meggyeskertet ( korábban Cseresznyéskert) Silviu Purcarete rendezésében adja elő a Nemzeti Színház. .Bár ez a dráma az elmúlásról szól, a súlyosan beteg Csehov mégis ezt hagyta meg a Ranyevszkaja szerepét játszó feleségének: „Nagyon vigyázz! Egyetlen felvonásban se vágj szomorú képet!’
Az Ivanovot a Szerb Nemzeti Színház viszi színre. Tatjana Mandic Rigonat rendező adaptációjában „egy meghasonlott ember rekviemjét vitte színpadra, aki saját lényének alapvetése és kitűzött céljai között vergődik.” A Ványa bácsit a Vahtaganov Állami Színház adja elő, Rimas Tuminas rendezésében. A rendező „éppen azokkal az érzésekkel és gondolatokkal szembesíti a nézőket, amelyeket Csehov hősei a legnagyobb lelki megrázkódtatások nyomán, belső világuk feltárásával mutatnak meg. ..Az előadás …szeretetteljes megértéssel ábrázolja a széttört illúziók között vergődő, reménytelenségben is a boldogságot kereső embert.”
Néhány műről még – szubjektív kiválasztás mellett – egy-két gondolatot szeretnék közvetíteni.
Érdekesnek ígérkezik a Vágy villamosának előadása a Berliner Ensemble által, mert Michael Thalheimer rendező „kiszakítja a művet az eredeti milliőből, és drámai lényegére koncentrál. Pengeélesen mutatja meg az emberi kapcsolatok, a társadalmi viszonyok széthullását, asz egzisztenciális lecsúszás végpontjait.”
Különleges élménynek lehetünk tanúi a francia Les Hommes Approximatfs Saigon darabja. „Az száműzetés, a hontalanság, a nyelvvesztés, családok szétszakadása, szerelmesek kénytelen elválása egyéni sorsokon keresztül jelenik meg a vietnami emigráns Marie-Antoinette párizsi éttermében, ahol a karaoke dalokon keresztül szakadnak fel a múlt emlékei.” A Dramaten – Királyi Dráma Színház Stockholmból Erland Josephson: Egy nyári éj Svédországban c. drámáját mutatja be. A darab Andrej Tarkovszkij utolsó filmje forgatásáról szól. „Gyengéd és humoros hangnemben idézi fel az orosz rendező és a svéd színészek találkozását.”
Nem felejtkezhetünk el az idei MITEM-nek keretet adó Madách mű előadásáról, mely a találkozó méltó zárása. A Nemzeti Színház előadásához Vidnyánszky Attila rendező az alábbiakat ajánlja figyelmünkbe: „a „reménytelenségek” mellett és a nagy eszmék hullámverése közben a szerelemről, két ember szövetségéről is szeretnénk mesélni, amiből – átokként vagy megváltásként – a jövőnk születik.”
A találkozó indító keret-eseményéről, a világhírű Slava’s Snowshow-ról, mely 6 előadásban varázsolja majd el a közönséget a Fővárosi Nagycirkuszban, szóljon a csatolt videó.
Mindenkinek kívánom, hogy minél több előadást tekintsen meg, és legyen részese a találkozó mottójának választott megközelítésben a sok-sok élménynek: „Szeretetre születtem s nem gyűlöletre.” (Szophoklész)