„A kreativitás szépsége, hogy képes átformálni a félelmet örömmé”
Joe Gebbia
A címbeli kérdésre a választ megkapjuk az MNG időszaki kiállításán, mely a hosszú, 40 éves kutatómunka és a német-magyar művészeti együttműködés szép példája.
A Bauhaus a modern művészet, építészet, ipari formatervezés, színház – és alkalmazott művészet egyik, immáron 100 éve bölcsője. A Bauhaus funkcionalista megközelítésű, ahol a gép a művészeti alkotás eszköze. Elfogadta a sorozattermelést, és szembenézett a tömegtermelési cikkek jó megtervezésének problémájával. Át kívánja hidalni a művészet és az ipar, valamint a művészet és a technika közötti szakadékot. Az elitista szecessziós gyakorlattal szemben a modern technológiára alapozott, a modern társadalom igényeit kifejező építészet és tárgykultúra létrehozását tűzte ki célul. De egyik jelentős magyar képviselője, Molnár Farkas kicsit kesernyésen jegyezte meg: „…már a harmincas évek embere is bauhausnak titulálta mindazt, ami szembe ment a hagyományokkal.”
A közvélekedésben elsősorban az építészet jut mégis eszünkbe, az egyszerű, letisztult, minden díszítés nélküli funkcionális épületek. A Bauhaus 100 éves jubileumára – a nívós kiállítás mellett – május 4.-én és 5.-én a 250, a Bauhaus épületek listájára került budapesti épületek közül jó néhány bejárható lesz a „A Bauhaus nyomában” c. építészek általi kezdeményezésre. Számomra az V. Szabadság tér 5-6. fontos emléket jelentett, mert az akkori Magyar Hitel Bank székháza volt, ahol vezetőként tevékenykedtem. Arra jól emlékszem, hogy milyen rettenetes meleg volt az épületben nyáron, holott a jó öreg századfordulós épületek vastag falai hűs levegőt árasztottak az akkori légkondicionálás-mentes világban. Ma – felújítva - az Unicredit Bank székházaként működik.
A Bauhaus megálmodója Walter Gropius volt, akit a német építészet egyik legnagyobb mestereként tartanak számon. Épületeire az áttekinthetőség, a világosság és a célszerűség a jellemző. Gyárakat (pl. Fagus Művek) és lakótelepeket is tervezett (pl. New Kerington). Iskolájában neves művészek tanultak, 18 magyar művész is, akiről a világ sokszor ma sem tudja, hogy magyar származású. Az iskola híres tanítója volt pl. Kandinszkíj és Moholy-Nagy László.
A kiállítás
Bajkay Éva kurátor és csapatának célja éppen az volt, hogy ezt a művészeti gondolkodásmódot ne leszűkítően értelmezzük, hanem felismerjük kötöttségek nélküli sokszínűségét. Említésekor ne csak a tiszta színekkel operáló, egyszerű geometrikus formákra gondoljunk, hanem arra a változatosságra is, melyet jól példáznak olyan művészek alkotásai, mint például Weininger Andor, aki különböző korszakaiban tájképeket, amőbaszerű, földöntúli lényeket is festett a Bauhausra oly jellemző kör vagy négyzet formába zárt geometrikus kompozíciók mellett. Weininger szintén a Bauhaus iskola hallgatója volt, s később, mint színes egyéniségű, művész-polihisztor festőként, grafikusként, színpad- és jelmeztervezőként, dizájnerként , illusztrátorként, bútor- és színháztervezőként, előadóként, zenészként és zenekarvezetőként tevékenykedett.
Élete több „színtéren” zajlott, Pécsett, Weimarban, Hamburgban, Berlinben, majd Hollandiában, Kanadában és az Egyesült Államokban. A többszöri emigráció miatt – bár művészetét élénkítő hatások érték, a freskófestés iránti vágyódását nem tudta beteljesíteni. Egyik legjellemzőbb műve, a „Mechanikus színpad – absztrakt revű” c. kompozíciója áll a kiállítás középpontjában. A kiállítás prospektusa így ír erről: „Újító módon különböző színű geometrikus formák mechanikus mozgatásával képzelte el tervét. Így alakult ki egy mozgó De Stíjl-kép az elemek előre-hátra, és fel-le, valamint az oldalfalak, illetve a mennyezet és a padlózat ritmizált mozgatásával.” Ez a mű napjaink digitális világát előlegezi meg. A kiállítási installáció közepén látható az 1980-as években készült előadás filmfelvétele.
Az izgalmas kiállítás 2019. március 28. és július 28. között látható a Magyar nemzeti Galériában. Látogatásra fel!
A Bauhaus bölcsőjének tekinthető Weimar, Bauhaus Múzeumának fotójával zárjuk cikkünket:
