„Ha egyszer megízlelted a repülést, utána úgy fogsz járni a földön, hogy szemed az eget fürkészi, mert ott voltál fent és oda vágysz vissza”
Leonardo da Vinci
Rögtön kiderül, miért választottam ezt az idézetet a cikkhez. A nyárbúcsúztató hétvégét a dunavarsányi KOMO SKY panzióban és élménycentrumban töltöttem családommal. Ha összegezni akarnám ezt a látogatást, így tenném: festői környezetben – egyedülálló programok.
Először a panzióról
23 km-re Budapesttől egy új panzió nyílt a pünkösdi ünnepekkor. Az ausztriai hasonló funkciót betöltő szálláshelyek minőségétől semmiben el nem térő színvonalú panzió szépen gondozott környezetben fogadja a pihenésre és kikapcsolódásra vágyó kicsiket és nagyokat. 17 db skandináv stílusú (1, 2, 3, és 4 személyes) légkondicionált, fürdőszobás szoba teszi kényelmessé az itt tartózkodást. A büféreggeli kellemes napkezdést ígér, de ebéd és vacsora igénybevételére is mód van a szállásra.
Igényesen megépített, nagy kiterjedésű, fából készült játékokkal felszerelt játszótér, kis gokart pálya és villannyal működtetett Thomas kisvonat várja a gyerekeket. A nagyobbacskák élvezhetik a kalandpálya izgalmát is. A panzió mögött – szinte mesebeli – parányi tó, aranyhalakkal és gyönyörű tavirózsákkal, bólogató szomorúfűzzel – szemet-lelket gyönyörködtet. A tó szomszédságában kecskesimogató hívogatja a kis látogatókat. Sajnos a koronavírus megakadályozta, hogy a jacuzzit és a szaunát igénybe vegyük, de a mini-wellness igazán kellemes lehet. Nem kell túrát tennünk ahhoz, hogy a lovas tanyára érjünk, kb. 50 km-re van a panziótól. Itt természetesen mód van lovaglásra akár kisgyermekeknek is.
Már a panzióról és környezetéről mondottak is csábítóak lehetnek, de az egyedülálló látnivalókról is szót kell ejtenünk. Ezek egyike az atombunker, a másik pedig a KOMO SKY 51-es bázis.
A hidegháborús atombunker
Képzeljünk el 6 méterrel a föld alatt egy 1960-as évek vége felé épített szovjet titkos atombunkert, mely lokátor-állomásként működött, fürkészte az esetleges háborús támadásokat. Háború esetén Ausztria és Észak-Olaszország lerohanása lett volna a feladata. 40 naponta 40 szovjet katona tevékenykedett teljesen elzárva a külvilágtól a föld alatt. Atomtámadás esetére nemcsak a teljesen izolált, páncélozott ajtókkal ellátott betonfalak nyújtottak volna biztonságot, hanem a saját levegőztető- és villanyrendszert is.
A közelmúltban feltárt katonai objektumban időutazásra készülhetünk: bepillanthatunk a több mint 20 éven át működő lokátor-állomás életébe. Láthatjuk a főnöki kabin egyszerű berendezését egy hatalmas, nem túl barátságos Lenin kép, a titkos telefon és egy vodkás üveg társaságában. Nagyon megdöbbentett az őrszem pici cellája, ahol egyhuzamban 24 órát töltött a páncélajtók őrzésével. A fülke a börtön- magánzárka komorságával felér.
A szobákban úttörő- és kisdobos kiállítás relikviái idézik fel a 40 éven felüliek gyerekkorát. Az egyenruhák, katonai felszerelések, fegyverek széles arzenálja ad bepillantást a kommunista ér hadászati és harcászati működésébe.
Az érdeklődők - kisebb nagyobb sikerrel - légpuskával célba lőhetnek a házi lőtéren, és airsoft, paint ball és lézerharcot is folytathatnak teljes felszerelésben. Sokakat vonz a 150 méter hosszú, teljesen sötét, szűk labirintus, ahonnan az ügyes, nem klausztrofóbiás látogatók kb. 2-3 perc alatt kijuthatnak.
Nagyon érdekes volt még 4 éves unokáimnak is a múltidézés ezen formája, sokat emlegetik az egymással vívott lézerharcukat is.
Az 51-es KOMO SKY katonai bázis
A panziótól kb. 1 km-re ismét időutazhatunk: az egykori Varsói Szerződés leghíresebb vadászgépeit, harci-és szállító helikoptereit, páncélozott szállító járműveit, lokátorokat, mentő- és tűzoltókocsikat tekinthetünk meg, sőt néhányat ki is próbálhatunk!
Komócsi Zoltán magángyűjtemény-kiállításának hivatalos megnyitását „Komo” már nem élhette meg, repülőbalesetben elhalálozott 5 évvel a megnyitó előtt. A halálakor már 90 százalékos készültségű kiállítás befejezése így a családra maradt.
Néhány szó KOMO-ról
A tragikus körülmények között elhunyt pilóta a levegő szerelmese volt. A látogatáskor az volt a benyomásunk, hogy katonai pilóta volt, aki egyben szenvedélyesen, mecénásként gyűjtötte a régi harci gépeket és hadászati felszereléseket. A cikk írásakor kicsit kutakodtam utána, milyen pályát is járt be a 43 évesen életét vesztő pilóta. Az Iho.hu oldalon Márványi Péter 2014. 06.17-i interjújában Komo barátjával, Szakács Gábor profi pilótával beszélgetett. Ekkor derült ki számomra, hogy a korabeli híradások nagy része alapján katonai pilótának titulált Komo valójában nem volt hivatásos repülő, kb. 500 óra repülési tapasztalata volt. Nagyon tisztelte és szerette a repülést, a tököli katonai reptér mellett nőtt fel, segített ezt-azt beszerezni az orosz katonáknak, cserébe többször bevitték a reptérre. „Jó pár évvel később, mikor a tököli reptér magyar kézbe került, villanyszerelőként csinált egy céget, mely a reptér pályafényeit tartotta karban.” Így ekkor már hivatalosan is bejárhatott a repülőtérre, és annyira megszerette a gépeket, hogy elkezdte a leselejtezett repülőket megvenni, először MÍG 21-eseket, melyeket úgy hatástalanított, hogy ha valaki 10-20 év múlva repülni akarna velük, megtehesse. Utána egyéb gépekkel is bővült a gyűjtemény. Igazán impozáns látványt nyújt a felsorakoztatott harci arzenál.
Nagyon élveztük, hogy néhány gépbe beszállhattunk, a vezetőfülke bonyolult rendszerét megcsodálva „játszásiból” vezethettük is őket. Be lehetett ülni tankba, lehetett ágyúcsövet lövést imitálva mozgatni.
Vegyes érzelmes kavarogtak bennem: egyrészt csodálatos volt a gyűjtemény, egy ember megvalósult álmaként, másrészt félelmetes volt elképzelni, hogy bevetéskor ezek a ma már „játékszerek” mennyi pusztítást végezhettek.
A dunavarsányi hétvége gasztro-élményekkel is színesedett: a szigetszentmiklósi Kisduna étterem, a szigethalmi Dunapart Pizzéria és ugyanott az Akácos Marika vendéglő mindenki számára tartogat finom falatokat. Egy kis kritika a vendéglátással kapcsolatban: Az Akácos Marika vendéglőt kivéve sehol nem volt bor- és pezsgőválaszték.
Elhatároztuk, hogy máskor is ellátogatunk a panzióba, hiszen még nem is lovagoltunk és wellnessezni sem volt lehetőségünk!
11 éves unokám helyszínen készült fotóival zárom a cikkemet:
És egy félelmetes harckocsi:
