„Nem vagyok beteg. Csak összetört,…de addig, amíg festhetek, boldog vagyok, hogy élhetek”
Frida Kahlo
Egy csodás kiállításra kaptam sajtómeghívót a Magyar Nemzeti Galériába, a Frida Kahlo kiállításra. Mindenképpen meg szeretném osztani olvasóimmal az ott szerzett élményeket.
Frida élete
1907-ben látta meg a napvilágot egy német (vitatottan német-magyar) származású fotográfus apa és egy spanyol-indián anya gyermekeként, Mexikóban. Életét több tragédia árnyékolta be: 7 évesen gyermekparalízisben deformálódott az egyik lába. 18 éves korában egy egész életére kiható súlyos buszbaleset miatt 35 műtéten esett át, gerince olyan súlyosan megsérült, hogy további élete során többször ágyba illetve tolószékbe kényszerült. Állapota nem tette lehetővé azt sem, hogy anyává váljék – mindhárom magzatával elvetélt. Mégis ez a fájdalommal teli, rövidre mért élet annyi életigenléssel volt teli, ami több embernek is elég lenne. Ez a pozitív hozzáállás tette festővé, és festészete tartotta benne a lelket életének gyötrelmes időszakaiban.
Erős egyéniség volt, művelt, Mexikó történelmét és kultúráját jól ismerő nő. Kommunisztikus érzelmű volt.
Az Origón megjelent Frida Kahlo életéről szóló cikk szerint „Röviddel a halála előtt így szólt egyik barátjához: - Már csak három dolgot akarok. Diegóval élni, folytatni a festészetet és a Kommunista Párthoz tartozni.”
Férje, Diego Rivera így jellemezte: „Csípős, gyengéd és kemény, mint az acél, törékeny és könnyed, akár a lepke szárnya, imádnivaló, mint egy gyönyörű mosoly, mély és kegyetlen, akár az élet keserűsége.”
Szerelmei
Élete legnagyobb szerelme a nála 20 évvel idősebb Diego Rivera festőművész volt, akivel össze is házasodtak, kétszer is. Frida így beszélt Diegoról: „Diego – én, Diego az Univerzum.” Sok mindenben összeillő, de sok mindenben különböző párt alkottak. Férje kicsapongó élete miatt sokszor érezte magát megalázottnak és magányosnak. A 25. házassági évfordulóra készített, kagylókkal díszített képben Frida Kahlo jól érzékelteti kapcsolatuk ellentmondásosságát.
A testiség azonban az ő számára is központi fontosságú volt, így időről-időre, hosszabb-rövidebb szerelmi kalandokba bonyolódott. Férjén kívüli legnagyobb szerelme a magyar származású Nicolas Muray fotográfus volt, akivel 10 évig folytattak szerelmi viszonyt. Az első Nick-hez írt szerelmes sorai magyarul (!) íródtak:
"Nick,
Szeretlek ugy mint egy angyalt.
Gyongy virag vagy drágám.
Soha nem foglak téged el felejteni,
soha, soha.
Te vagy a tejes életem.
Remélem hogy soha est te el nem fogod
felejteni."
Nagyon sok szép Fridáról készült fotó dicséri tehetségét, többek között a kiállítás bevezető fotója is.
Festészete
Szürrealistának tartják, de ő azt vallotta: festészetét a valóság, sokszor a fájdalom ihlette és nem álmai világa. Sokszínű, izgalmas festészetére hatással voltak a betegágyában előszeretettel tanulmányozott európai festők alkotásai, valamint a mexikói népi kultúra elemei a spanyol hódítást megelőző időkből. Nagy hatással van a nézőre „A törött gerinc” c. képe, mely a baleset miatt többször operált , és fémekkel összeszögezett testű, hatalmas fájdalmakat elszenvedő művész önarcképe
Megrendítő „A busz” c. festménye, mely a baleset váratlanságát hivatott érzékeltetni azzal, hogy a busz közönsége – többek között Frida Kahlo maga is – nyugodtan, mit sem sejtve utazik.
Még a természettel való kapcsolatát ábrázoló csendéletek sem mentesek a festőnő fájdalmának, pillanatnyi testi és lelki állapotának megjelenítésétől. Ezek a festmények gyakran szexuális töltetűek. A beharangozó szerint „a növények a megújulást és a termékenységet jelképezik, és az élet körforgására utalnak. Feltárják a belső lényeget, a színek, a változatos formák pedig jelzik a természet gazdagságát, bőségét és az élet szeretetét hirdetik.”
A kiállítás
A Lantos Adriána kurátor által összeállított tárlat 35 művet mutat be, melyből 26 alkotást a Museo Dolores Olmedo gyűjteményéből származik, míg 9 jelentős magángyűjtőktől érkezett. Frida Kahlo életművét öt szekcióban láthatjuk, míg egy külön rész foglalkozik a magyar kortárs festészetre gyakorolt hatásával. A 2000-es évektől a magyar kortárs festészetben szintén pop-ikonná vált. Fajgerné Dudás Andrea Frida Kahlo fájdalomábrázolását tartja meghatározónak. Moizer Zsuzsát pedig amit és ahogyan festett: „témái, őszintesége, feltárulkozása” ragadta meg. Nála is jelentőségteljes az állati és növényi szimbolika. Szemethy Orsolya számára az az útmutatás jelentett példát „hogyan, miként legyél benne a képeidben, hogyan legyél önmagad, hogyan legyél forradalmár anélkül, hogy elvesztenéd nőiességedet.” Alexander Tinei, Budapesten élő, moldáv művész szerint: „Rájöttem, hogy egy személyes történet motivációként tud hatni ahhoz, hogy olyannak formáld a fájdalom kifejezését, ami érthető abban a korban, amelyben élsz.”
A kiállítás impozáns, pazar, összeállítású, melyet Frida Kahlo élete utolsó 10 évében vezetett naplója alapján összeállított hang-és kép installáció zár.
A kiállítás elemi erővel hat a látogatóra – kihagyhatatlan élmény!
Egy kisfilm, mely jól érzékelteti, milyen világban élt Frida, és életét, művészetét is érzékelhetjük: