"A festészet a legszebb az összes művészetben; benne minden érzéke egyesül, szeme láttára mindenkinek regényt alkothat képzeletének akaratával. "
Paul Gauguin
Már sokszor bebizonyosodott, hogy nemcsak Budapest büszkélkedhet felejthetetlen élményeket nyújtó tárlatokkal. A debreceni MODEM „Impressziók” kiállítása stílusosságában, színvonalában nem nyújt kisebb varázslatot, mint az MNG Frida Kahlo kiállítása. Sőt a MODEM esetében egy csodálatos album megfizethető árért biztosítja, hogy otthon is felidézhessük a művek szépségét. Szép, letisztult, modern helyszínen láthatjuk a Johannesburgi Művészeti Galéria (JAG) gyűjteményéből származó alkotásokat Monet-tól Van Gogh-ig, Matissetől Warholig. Egyáltalán nem kisebbíti a látottakkal kapcsolatos élményt, hogy a kiválóságok nem a legismertebb képeiben gyönyörködhetünk, sőt tudásunkat bővíthetjük – sokszor nem tudni, miért - kevésbé nevezetes művészek megismerésre érdemes alkotásaival.
Süli-Zakar Szabolcs DLA, a kiállítás magyar kurátora az impresszionisták látásmódjáról az alábbiakat írja: „Az impresszionisták az egyediséget, a megismételhetetlent keresték, a látvány élményét, az impresszió valóságát, a szem igazságát.” A JAG olyan mesterműveket – festményeket, grafikákat, rajzokat – bocsátott a MODEM rendelkezésére, melyek „nem, vagy csak kivételes alkalmakkor hagyták el az afrikai kontinenst.”
A 19. századtól a 20. század második feléig láthatunk itt műveket a preraffaelitáktól (pl. Millet, Rosetti), a barbizoniai iskolán át (pl. Corot, Courbet), az impresszionistákig ( pl.Baudin, Monet, Sisley), a posztimpresszionistákig ( Pl. Cézanne, Signac), a dél-afrikai művészekig ( Pemba), Picasso, Bacon, Lichtenstein, Warhol művészetéig.
Az ötven alkotás közül számomra kiemelkedő szépségűek Picasso 2 litográfiája (Modern stílusú női arckép, Nő nyakékkel), valamint a 2 rézkarca (Három fürdőző és a Női fej). Mind a négy alkotás nem a Picassotól ismert stílusban készült, így mindenkiből az őszinte csodálatot váltja ki.
Ugyanígy Henri Matisse három litográfiája is lenyűgöző: a Táncos, az Ülő nő és a Nő virágokkal.
Elkerülhetetlen, hogy ne említsünk két ceruzarajzot, melyek egyszerűségükben, szinte csak odavetett vázlatszerűségükben vonzzák tekintetünket: August Rodin: Akttanulmány és Amedeo Modigliani: Mrs van Muyden portréja c. rajzokról beszélünk.
Van Gogh: Idős férfi portréja c. szénrajza is fogva tartja a látogató tekintetét.
Kedvenceim az impresszionisták közül Edgar Degas: Két táncos c. képe és Claude Monet: Tavasz-a illetve Afred Sisley: Folyópart Veneuxnál.
A posztimpresszionisták is jeles művészekkel képviseltetik magukat: pl. Lucien Pisarro: Napos reggel, Paul Signac: Rochelle, és Paul Cézanne: Fürdőzők c. alkotásai nekem nagyon tetszettek.
A posztmodernek közül Picasso és Bacon alkotásai nem az én világom, de Andy Warhol: Joseph Beuys ( a kor nyugat-német lázadójáról) c. szitanyomata nagyon érdekes.
Az afrikai művészek közül George Pemba: Kwa Stemele (1981.) c. alkotása jólérzékelteti az akkori dél-afrikai hangulatot „illegálisan gyülekező afrikaikat ábrázol, akika a tíltás ellenére összejöttek, hogy együtt zenéljenek és táncoljanak.” Igen kifejező remekmű az ugyancsak Pemba művészetét dicsérő „Sajnálom Madam” c. akvarell és ceruzarajza, melyben egy valószínűleg fehér gazdája ellen vétő fekete asszony fájdalmát örökíti meg.
Természetesen nem volt célom „lelőni a poént” és minden alkotóról és műről beszélni, csupén az engem megragadó képekről írtam le benyomásaimat, impresszióimat.
Ha felkeltettem az érdeklődést a kiállítás iránt, akkor: Irány Debrecen!
A kiállítás beharangozójával búcsúzunk: