„Minden igazi nő hét fátyoltáncot táncol,… Csak a szemét nézd, a teljesen ruhátlan lénye, az örömtől hullámzó, vagy fájdalomtól görnyedő teste minden apró titka a szemében van.”
Müller Péter
Miközben a korosztályomnak megfelelő, de kicsit élénkebb mozgásformát kerestem, az interneten fedeztem fel a NIA-t. Találtam a lényegét megvilágító, lelkesítő interjút és videókat, ahol – főként nők – arcukon az ellazulás, és a boldogság érzésével táncolnak.
A DIVÁNY honlap ÉLETMÓD rovatában egy 2011.június 28-i interjú Czeczei Andrea oktatóval jól megvilágítja e mozgásforma minden jellemzőjét.
Honnan ered?
„A NIA az Egyesült Államokból ered, a '80-as években alakította ki egy fitneszedző házaspár, Debbie Rosas és Carlos AyaRosas, akik megelégelték a had-fájjon-csak-használjon tipikus fitnesz jelmondatot. Ezért hozták létre a NIA-t, amelynek alapelve, hogy eredményeket soha nem elviselhetetlen izomlázzal vagy túlerőltetéssel érhetünk el. Ők inkább egy olyan összetett mozgásprogramot dolgoztak ki, amely nem csak a fizikai edzésre összpontosít, sokkal inkább egy komplex, szellemi és lelki feltöltődést hozó mozgásforma.”
Mitől holisztikus?
„Attól, hogy nem csak a fizikai edzésre összpontosít, sokkal inkább egy komplex, szellemi és lelki feltöltődést hozó mozgásforma. Különböző mozgások jótékony elemeit gyűjtötték össze, és ezekből építettek össze egy olyan új egészet, amelyben ugyanúgy vannak táncos lépések, mint harcművészeti elemek vagy jógaszerű meditációk.”
Milyen érzéseket vált ki a tánc?
„Szabadságot, életörömöt, és az érzést, hogy jó a bőrömben lenni. Van egy nagyon különös érzés benne. Olyan, mint egy végtelen áramlás. A koreográfiák annyira harmonikusan kapcsolódnak egymáshoz, hogy néha úgy érzem, szinte figyelnem sem kell a lépésre. Jön magától. A testem számára egyszerűen az a természetes, ami következik, gondolkodás nélkül. Olyan, mintha a zene sugallaná a mozdulatokat, és engedi, hogy belevigyem a személyiségemet. Ezért nagyon fontos az érzékelés: hallgatni a zenét, érezni és tapintani a teret, hagyni a mozdulatok áramlását, befogadni és kifejezni a gondolatokat. Itt nem kell merev szabályoknak megfelelni, csak engedelmeskedni annak, amit valóban érzünk.”
Kinek ajánlható?
Ezt már egy videóból tudom – korosztálytól függetlenül – mindenkinek. Hiszen ez a tánc az önkifejezés eszköze, minden merev kötöttség nélkül.
Aki a fokozatosság elvét követi, mert nem érzi magát még alkalmasnak az intenzívebb mozgásra, választhatja a „gyógyító NIA-t”, melyet a The Shift stúdió oktatója a következőképpen ajánl:
„Ezt az órát azoknak ajánlom, akik már régen nem mozogtak, ajánlom mindazoknak, akik testi vagy lelki traumából gyógyulnak, gyógyulnának, meleg szívvel ajánlom a bölcs asszonyoknak, akiknek a tudására minden nőnek szüksége lehet. Finom-hangolunk, önmagunkra figyelünk, engedjük a testünket gyógyulni és gyógyítani.
Egyszerűsített, könnyített mozdulatok, hogy jobban érezd magad, hogy gyógyulásod útján az öröm, a kényelem kísérjen.”
Czeczei Andrea javasolja férfiaknak is: „A tánc egyesítő jellege miatt vannak olyan mozdulatok, amelyek inkább nőiesek, de a harcművészeti elemek kimondottan férfiasak, így mindenki megtalálhatja benne azt, ami hozzá közelebb áll, de akár kipróbálhatja magát abban is, amit korábban nem mert. Mindemellett a táncra, a mozgássorra maximálisan jellemző a kötetlenség. Így akár saját stílusunkra formálhatjuk a mozgást. A különböző elemeket táncolhatjuk dinamikusan, erőteljesen, férfiasan, de gyöngéden, finoman és nőiesen is. Mindenkiből mást hoz ki, de itt mindenki megélheti önmagát.”
Miből áll a gyakorlatsor?
„A test megmozgatására 52 mozdulattípust fejlesztettek ki, amelyek minden egyes testrészt, különböző irányokból és eltérő intenzitással mozgatnak meg. Ezek főleg nyújtások, feszítések, hajlítások, körzések, ütések, rúgások, különböző állások (támadóállás, terpeszállás, stabilitást javító állások, például mérlegállás). Egy-egy koreográfiát általában néhány hónapig tanulunk, aztán amikor már ismerjük a mozdulatokat, váltunk. Persze minden koreográfia fókuszában valamilyen képesség áll, amit fejleszthetünk, és mindig van egy vezérgondolat, ami alapján mindezt tesszük.”
Hogyan végezzük?
„Nagyon fontos például az, hogy tánc közben mindig figyeljük, vizsgáljuk meg a mozdulatainkat, érzékeljük, hogy azok mennyire mást jelentenek, ha például erőteljesen vagy ha gyengéden végezzük azokat. Itt kapcsolódik be az érzékelés fejlesztése is: vagyis érzem, hogy melyik izmom dolgozik, érzem, ahogy az energia áramlik a szervezetemben, és azt tudatosan irányíthatom, meg tudom keresni a probléma gyökerét, és különböző mozdulatokkal, technikákkal oda tudom terelni az egészséges energiáimat.
Nagyon érdekes, ahogy érzelmeinket a mozdulatainkkal fejezzük ki. Így képesek leszünk megismerni saját testünk működését, sőt, a saját öngyógyító képességeinket is aktivizálhatjuk. Általában az órák végén meditálunk, ilyenkor hagyjuk lecsillapodni az indulatokat, megtanulunk elengedni, és csak a saját belső hangunkra koncentrálni.”
Miben áll e tánc gyógyító jellege és milyen problémákat orvosol?
„Tényleg komoly öngyógyító technikává tud válni a tánc, mivel a mozdulatokon keresztül a testtudatra koncentrál. Megtanít figyelni arra, amit a test jelez, ha pedig megtanuljuk korán felismerni a problémákat, még csírájában el is tudjuk fojtani őket, és megfordíthatjuk a nem megfelelő folyamatokat.”
Szorongásos állapotok oldásában, feszültség levezetésében, rossz hangulatnál, alvászavar megszüntetésében segít, de ezzel a tánccal egy rossz időszakot is sokkal könnyebben átvészelhetünk, mert segít túllépni egy-egy olyan lelki sérülésen, ami a végén már testi problémákat okoz. És még egy plusz kedvező hatás: fokozza a nőiesség kifejeződését.
Nincs más hátra, mint próbáljuk ki!
Kedvcsinálóként egy videó: