„Több van benne, mint amennyit a szemnek mutat”
Eleanor Roosevelt
Jackie Kennedy tekinthető a XX. század egyik leghíresebb topmodelljének, bár ez igen távol állt személyiségétől. Emellett – ahogy majd látni fogjuk – sokkal műveltebb, okosabb és tehetségesebb volt annál, minthogy beskatulyázzuk ebbe a szerepkörbe.
Ki is volt a valódi Jackie Bouvier?
Egy dél-franciaországi arisztokratának beállított, de ingatlanbefektetésekből meggazdagodó család leszármazottja. Cristina Morató: „Rebellis dívák” című könyvének egyik főszereplője, akit az írónő – a fényképek által igazoltan – komoly, kerek arcú, barna hajú, élénk és fényes tekintetű, modell alkatú hölgynek írja le, aki divatstílusával forradalmasította Amerika öltözködési szokásait anélkül, hogy akarta volna.
Jacqueline Bouvier intelligens, tanult, több nyelven beszélő nő volt, aki a művészetek, az irodalom, a történelem és a francia nyelv terén tűnt ki. Férjének politikai karrierépítését is segítette, javított szónoki képességein, megtanította lassan tagoltan beszélni és mondandójának hangsúlyt adva – gesztikulálni.
Élete, bár a tündérmesékhez hasonlóan indult, amikor John Kennedy felesége lett, több tragédiával tarkított volt. Férje, aki súlyos mozgásszervi betegséget szerzett a háborúban és emiatt gyógyszerfüggő volt, fájdalmai ellensúlyozásaként is hajszolta a nőket. „Jackie egy komplexusokkal terhelt, magányos nő volt, akinek rettenetesen hiányzott, hogy szeressék.” Boldogtalan házassága mellett három gyermeket vesztett el, egyiket három hónaposan abortusz következtében, a másodikat halva születés miatt, míg a harmadik mindössze egy napot élt. Lánya és fia valamelyest kárpótolta ezekért a tragikus veszteségekért.
Magányát és boldogtalanságát ellensúlyozandó – vásárlásmániás lett.
Hogyan vált stílus-ikonná?
First ladyvé válása után Oleg Cassini divattervező a világ legelegánsabb asszonyává tette azzal, hogy önálló stílust teremtett neki, ahogyan Cassini aposztrofálta: „egy olyan saját stílust, amelynek követői lesznek, ahelyett, hogy ő kövesse a másét.”
Textil- és színszakértőkből és 8 varrónőből csapatot alkotott. A 90-66-96-os méretek a divattervezőt újabb és újabb alkotásokra ihlették.
Cassini így jellemezte Jackiet: Mikor rágondoltam, mindig az egyiptomi ábrázolásokon szereplő alakok sziluettje jelent meg előttem: a fej profilból, széles vállak, keskeny csípő, stilizált nyak és királynői tartás. Kifürkészhetetlen tekintete is olyannak láttatta, mint a klasszikus egyiptomi hercegnőt: Nofretéte.”
Jackie Kennedy elvárása a tervezővel szemben így fogalmazódott meg: „Úgy öltöztess engem, mintha John Kennedy Franciaország elnöke lenne.”
A tervező nemcsak csodálatos kabátokat, pazar ruhákat és kosztümöket tervezett, hanem minden kiegészítőjét s kalaptól és a sáltól a cipőig és táskáig – összehangolta. Emellett más tervezők modelljeiből is válogatott pl. Chanel, Dior, Givenchy, Cardin öltözékei mind meg találhatók voltak a first lady ruhatárában.
A könyv így szemlélteti Jackie ruhatárát:”Valentino blúzai és nadrágjai, eredeti stílusú kalapjai, a Givenchy által tervezett ruhák, a kendők a Hermestől, a Chanel kosztümök, a Vogel-csizmák, a hatalmas napszemüvegek, a három sorban hordott hamis gyöngysorok Kenneth Jay Lane-től, a Huntsman kabátok, és Jackie természetesen hordott rövid haja olyan stílust alakított ki, ami az amerikai nők ruházatát meghatározta a hatvanas években.”
Az új Versailles
Ízlése nemcsak ruházatában öltött testet, hanem a Fehér Ház drasztikus „otthonossá tételében” is. A komor, sötét szobák kivilágosodtak, antik bútorokkal, Cezanne képekkel és amerikai festők akvarelljeivel díszítettekké váltak. A magánszalonjuk a francia és az amerikai stílus keveréke volt: „napfényes helyiség hatalmas ablakokkal, és krémszínű tapétával borított falakkal.”
A first lady 1962-ben a CBS televízióban, mint háziasszony körülvezette a nézőket a felújított Fehér Házon. A közvetítés után népszerűsége „Jackie-mániává” fejlődött, a frizurák és a konfekcióüzletek ruhái mind őt bálványozták.
Szépsége és műveltsége megbabonázta Hruscsov, szovjet elnököt és De Gaulle, francia államfőt is. Kennedy – igen szellemesen – így jellemezte a franciaországi látogatást: „Azt hiszem, úgy kell bemutatkoznom, hogy én vagyok az az ember, aki elkísérte Jacqueline Kennedyt Párizsba.”
A franciaországi látogatás után Kennedy asszony „az új Versailles-t” próbálta létrehozni a Fehér Házban: gálafogadásai, vacsorái a XIV. Lajos-i pompa jegyében zajlottak. Emellett a kultúra fellegvárává is változtatta a Fehér Házat, ahol világhírű művészek léptek fel.
A texasi merénylet véget vetett a külsőleg idillnek számított életnek, de intelligenciát sugárzó, eredeti stílusa a XX. század egyik nem felejthető stílusikonjaként őrzi meg Jackie Kennedyt.
Idézzük fel alakját!
Egy régi felvétel is őrzi a first lady alakját:
