„Az emberi élet folyamatos önazonosság-keresés és önvizsgálat”
Farkas Wellmann Endre
Az egyik leghasznosabb önismereti és egyben a konfliktusmegoldást serkentő könyv Brigitte Roser: „Vége a kifogásoknak!” c. műve.
Mik is azok a kifogások?
Roser szerint: „Aki kifogást keres, el akar kerülni valamilyen kellemetlen dolgot… Akkor keresünk kifogásokat, ha valamit meg akarunk indokolni, igazolni vagy megmagyarázni és közben elszakadunk az igazságtól á ráadásul tudatosan. Ebben az összefüggésben a kibúvó kifejezést is használni szoktuk.” Persze, mint állítja, nem élhetünk kifogások nélkül, mert azok „megolajozzák a társas kapcsolatokat, ezért aranyat érnek.” Többségük ugyanis ártalmatlan és hasznos. Ezek az udvarias kifogások pl. barátod meghív vacsorára, de nincs kedved hozzá. Ezért kitalálsz egy „mesét”, amivel nem sérted meg őt. A füllentés mindig a másikkal szembeni kíméletességből fakad.
Vannak azonban ártatlannak tűnő, mégis hátrányokkal is járó kifogások pl. eltervezünk valamit, majd „szép történeteket találunk ki arról, hogy miért nem sikerült megvalósítanunk őket.” Sokszor például fogyókúránk eredménytelenségével traktáljuk barátainkat, akik egy idő után unni kezdik a témát, de pusztán illendőségből együttműködnek az „unalom-játékban, pedig egy bizonyos idő elteltével az jelenthetné a másiknak a legnagyobb segítséget, ha mi, a barátai nem hallgatnánk végig a panaszkodását.” Ehelyett annyit kellene mondanunk: „Támogatni foglak, ha elkezdesz diétázni.”
Roser szerint kedvenc kifogásunk: a nincs időm rá. Pl. „nincs időm rendszeresen sportolni.” Roser egy példával rávilágít arra, hogy „egy dolog biztos, az idő mindig rendelkezésre áll, de csak akkor vesszük igénybe, ha már tényleg muszáj.”
Ad erre egy kitűnő példát is: „Ha fájni kezd a hátunk, hírtelen újra lesz tíz percünk a napi gerinctornára. De honnan bukkant elő ez a tíz perc? Hol bujkált eddig? Nem is beszélve az ortopédus várótermében töltött órákról.”
A miért – mert játék
Roser egy naponta előforduló, életünket megnehezítő „játékra” hívja fel figyelmünket: „A miért - mert játékra.”
A miért kérdések tulajdonképpen szemrehányások, amelyekre csak kifogásokkal lehet válaszolni. „A mert- válaszok megnyugtatják a kérdezőt, elterelik figyelmét, bocsánatot kérnek, és hátrébb visznek a tűzvonaltól.” Roser szarkasztikusan jegyzi meg: ha parázs vitát akarunk, a miért kérdésre újabb miért kérdést kell feltennünk. Pl. „Miért ültél tegnap olyan sokáig a számítógép előtt? – „Miért kell neked mindig a hobbijaimat kritizálnod?” – válaszolja a másik.
A miért kérdések zöme azt akarja elérni, hogy a másik lássa be, helytelenül járt el, tehát fenyegetést takar. Roser szerint az ilyen kérdések csak felesleges vitákat, dühöt, haragot szítanak, ehelyett inkább a megoldásról gondolkozzunk.
Jól mutatja a Roser által írt példa az ilyen kérdések feleslegességét: „Nem tökéletesen mindegy, miért felejtette el takarítónő megöntözni a citromfánkat? Ha már kiszáradt, úgyis késő, ha pedig túlélte, majd mi megöntözzük.”
Roser ajánlja: Kerüljük az ilyen kérdések gyártását és térjünk ki a nekünk szegezett ilyen kérdések elől, hogy ne kelljen kifogásokat gyártanunk.
Javasolja: írjuk össze kedvenc kifogásainkat, valamint azokat a mentségeket, amelyekkel idegesítő szembenéznünk!
