„Az élet egy folyamatos premier, amiben nincs lehetőség próbaelőadásra”
Kurt Tepperwein
Kurt Tepperwein : „Illúziók nélkül” c. könyvében sok segítséget ad önmagunk megismeréséhez. Az első lépcső, hogy barátságosan tekintsünk életünk kríziseire. „Ha úgy tekintünk a krízisekre , mint az élet lehetőségeire, és ki is használjuk őket, befolyások nélkül élhetjük életünket. Életünket nem régi viselkedésminták, elvárások és vágyak fogják meghatározni, hanem az igazi létünk.”
Tepperwein fontos igazságot fogalmaz meg: hozzáállásunk határozza meg, hogy egy adott változást, kellemetlen helyzetet, válságot – kihívásként vagy csapásként fogunk fel. Ha lesz bátorságunk szembenézni a nehézségekkel, - levetve az elvárások béklyóját – egyre közelebb kerülünk saját magunkhoz. Figyelmeztet azonban arra, hogy önmagunk elfogadása, tudatos hozzáállást igényel. Javaslata: „Tudatosítsuk, hogy mi játssza a főszerepet az életünkben: a siker, az elismerés, partnerünk, a pénz, a tulajdon, a szeretet vagy mi magunk?”
Azt, hogy ezt a kérdést megválaszolhassuk, le kell csendesíteni gondolatainkat, észlelni kell a világot, anélkül, hogy minősítenénk és el kell fogadni olyannak, amilyen. Tepperwein ezt a lecsendesített tudatállapotot egy koncerthez hasonlítja, amikor csak élvezzük a zenét annak analizálása nélkül. Ebben az állapotban a gondolkodás helyét az észlelés foglalja el, „a világot megfigyelem és felismerem, hogy ez milyen formában van jelen, és azt elfogadom, mint a változás kapuját.”
Tepperwein szerint ahelyett, hogy a figyelmet a nehézségekre irányítanánk és 2-3 másodpercnél! többet azzal foglalkoznánk – mindig a megoldásra kell fókuszálni, felhasználni teremtő erőnket. Ez az is magával hordozza, hogy mindent, amire nincs már szükségünk, el kell engednünk. Vonatkozik ez a tárgyakra, de az emberi kapcsolatokra is.
A tudatos élethez rá kell jönni arra, hogy mi az, ami igazán örömet okoz. Az író játékra invitál, amely a következő kérdések megválaszolását igényli:
„Mit tennék, ha már csak öt évem lenne hátra az életből? Változtatnék valamit az életemen?
Munka?
Partnerkapcsolat?
Család?
Emberi kapcsolatok?
Tudás?
Szabadidő?
Stb.
Hogyan érezném magam, ha biztos lennék abban, hogy már csak egy évem van hátra?
Mit tennék ezalatt az idő alatt?
Mitől szabadulnék meg?
Kinek bocsátanék meg?
Hogyan élném a pillanatokat?
Kész lennék arra, hogy elmenjek?”
Az identitásunkat nem változtatja meg, de mi dönthetünk arról, hogy milyen legyen a személyiségünk.
Tepperwein az önmagunk alakításának munkáját a „mit szeretnék?” kérdés megválaszolásával kezdi. Ha megállapítjuk, mi az, amin változtatni szeretnék, a „hogyan”-t kell elképzelni és azt a kívánt eredményt. Második lépésként az eredménnyel való azonosulást kell elérni, egyre többször kell átélni a kívánt helyzetet. A harmadik lépés az öröm és hála érzése azért, hogy az óhajtott állapotot tudati szinten már elértük. A beteljesült eredmény érzését pedig többször fel kell idézni és meg kell őrizni.
Legközelebb Tepperweinnél a jólét és a gazdagság titkáról ejtünk szót majd.
Az önismeret és az önszeretet ilyen boldogságos érzetet teremt:
