„Mesterré csak az válhat, aki irányítja az egóját. Aki irányítja az egóját, mesterré vált”
Osho
A Tepperwein által hivatkozott mesterré válás életünk önmagunk általi irányítását jelenti. Ez azt jelenti, hogy nem külső elvárásoknak felelünk meg – szüleink, partnerünk, főnökünk – elvárásainak, hanem kizárólag saját magunknak.
Az író javasolja, hogy „ajándékozza meg magát valami széppel, és találja ki saját életfilozófiáját.”
Tepperwein saját életfilozófiája :”Éld a saját életed!” Ehhez több mindent meg kell határoznunk. Először is, hogy mit nevezünk „életnek”. A mindennapjainkat, a puszta létezést? Mit jelent az, amikor élünk? Örömet? Feltétel nélküli szeretetet? Azt, hogy mit tekintünk valódi életnek, mindnyájunknak magunknak kell meghatároznunk. A másik meghatározandó kérdés: mit jelent az, hogy „saját élet”? El kell gondolkoznunk azon, hogy eddig tényleg azt tettük, ami nekünk jó volt, vagy az elvárásoknak megfelelően léteztünk. Ehhez meg kell tanulnunk nemet mondani. Az utolsó fogalom, amit Tepperwein meghatározni javasol, az „élet” fogalma. Az életet tekinthetjük egy erőnek, vagy más néven az Istennek. „Az élet a mozgással, a rugalmassággal, a szabadsággal, az áramlással, a történéssel és az eleven taoval egyenlő… Az élet azt jelenti, hogy harmóniában vagyunk az egésszel és önmagunkkal, és eggyé válunk a folyamatos változással.” A harmónia pedig azt is jelenti, hogy élvezzük az út minden lépését.
A mesteri élethez az alábbi lépéseket kell megtennünk:
És még egy feladat: Tegyük állandó szokásunkká, hogy mindenkiben keressünk valami jót! Az író szerint azt fogjuk tapasztalni, hogy csak szimpatikus emberekkel találkozunk majd.
Arra is választ kapunk, hogyan kapunk egészséget ajándékba. Ehhez Tepperwein szerint azt a felismerést kell megfogalmaznunk: „Nem vagyok a testem, csak birtokolom a testem.” Ezért nem azonosulok a betegséggel sem. Ilyenkor azt kell éreznünk: „A testem csak üzenetet küldött nekem, de én egészséges vagyok.”
Ha a tudatunkban megőrizzük, hogy „tökéletesen egészséges vagyok és tökéletesen kortalan”, akkor azt érezhetjük, hogy születésünk éve csak a testünk korát határozza meg, igazi korunkhoz semmi köze.”
Ezt már sokszor érezhettük, hogy lényünk nem olyan idős, mint a testünk. Sokszor ezért infantilisnek is tartottuk magunkat. Ezzel kell szakítanunk ahhoz, hogy egész életünkben a valódi korunkat éljük. Ezzel a tudattal kortalanul élhetünk.
Még egy utolsó gondolat az „Illúziók nélkül” c. könyvből:
Hogyan lehetünk bölcsek?
„A bölcsesség a felismerés folyamata, amit nem tudással, vagy tények és tapasztalatok gyűjtésével lehet megszerezni, hanem az elengedéssel, a befelé figyeléssel és a csenddel. A bölcsességet nem lehet „kigondolni”, hiszen része valódi lényünknek. Mindenki annyira lesz bölcs, amilyen közel kerül valódi létéhez.”
Egy pagoda képe, mely emlékeztet bennünket az előttünk álló útra:
