„Egészen addig, amíg azt hiszed, hogy minden rosszul sikerül, addig rosszul is fog sikerülni. Míg a napjaidat puffogva, és vagdalkozva töltöd el, semmi sem fog működni. De abban a pillanatban, amikor megváltoztatod a gondolkodásmódodat, minden megváltozik”
Andrew Matthews
Cikkünkben annak járunk utána, hogy tényleg üdvözítő-e az idézetben emlegetett „Akard, és megadatik”attitűd. Szigeti Ildikó pszichológus: „A pozitív gondolkodás negatív mellékhatásai” címmel, a Psziché 2015. július-augusztusban megjelent számában boncolgatja ezt a kérdést.
Mindnyájan próbálunk – alaptermészetünktől függően – pozitív módon reagálni életünk olykor nem túl rózsás helyzeteire. Sokszor ezt megerősítő mondatokkal tesszük: „Higgy erősen a gyógyulásban, és újra egészséges leszel!”, vagy „Képzeld el magad abban a munkakörben, amire vágysz, és megvalósul.” A pozitív gondolkodás alappillére a „vonzás törvénye”: ha nagyon hiszünk benne, be tudjuk vonzani a sikert az életünkbe. A pozitív gondolkodás hívei arra hivatkoznak, hogy pl. ha egy gyerek mindig azt hallja, hogy „Neked ez úgysem sikerül!”, motiválatlan lesz abban, hogy megpróbáljon a nehézségeken úrrá lenni.
Érdekes a pszichológia válasza erre a helyzetre az un. „tanult tehetetlenség” jelenségével: ezek a gyerekek vagy „a negatív kudarcra trenírozott felnőttek bele sem kezdenek bizonyos dolgokba, mondván, ez nekik úgysem sikerül.” Ezek az emberek ugyanakkor „csak ritkán boldogtalanok, hiszen a rossz beidegződés miatt önmaguktól sem várják el a jobb teljesítményt.”
Az USA-ban tért kezdtek hódítani a negatív életszemléletet hirdetők tanai. Oliver Burkeman: „Ellenméreg” c, könyvében „azt tanácsolja, hogy hagyjunk fel végre a boldogság kényszeres hajszolásával, és fogadjuk el hibáinkat, bizonytalanságainkat.”
Véleménye szerint a bizonytalanságtól, a hibázástól és a szomorúságtól való félelem aggódást és boldogtalanságot okoz. Fontos tehát a negatív érzelmek megtapasztalása is.
A pszichológusnő utal a negatívumokkal számoló életszemlélet biológiai érveire: a stresszhelyzetben keletkező, energiákat mozgósító adrenalin hormon mellett a noradrenalin jelenléte is megfigyelhető, mely az agresszív reakciókért felelős. A helyes reakció megválasztása tehát az adott szituációban igen lényeges szempont lehet. Ha csak a pozitív gondolkodás erében bízunk, ez rossz döntést is eredményezhet. Ha ugyanis végigjátszunk gondolatban a kerülendő szituációkat – fel tudunk készülni rájuk, ami csökkentheti a bekövetkező krízis mélységét.
A cikk igen elgondolkodtató része a boldogságtréningek tapasztalatairól szóló. Ez a tréning éber, ellazult állapotban idézteti fel a résztvevővel élete egy kellemes, meghatározó élményét olyan részletességgel, hogy emlékezzen vissza a színekre, az illatokra, a hangokra és egyéb apró körülményekre. Ebben a kellemes állapotban néhány percig időzve, majd a valóságos jelenbe visszatérve – az egészséges pszichéjű emberek feltöltődnek, és a kellemetlen élethelyzetekben előhívva a szerzett pozitív élményt – erőt merítenek a megoldáshoz.
Szigeti Ildikó azonban arra figyelmeztet, hogy a lelkileg labilis, depresszióra hajlamos emberekben a vizualizált képek „erősítik bennük jelen helyzetük tragikus voltát az erős kontraszt miatt.” Ez pedig tovább súlyosbíthatja állapotukat.
Az írás erősítheti a negatívumokat is számbavevő, realista gondolkodást azokban is, akik eddig feltétel nélkül hittek a „vonzás törvényében.”
Az OECD országokban folytatott boldogság-felmérés szerint Magyarország hátul kullog a pozitív gondolkodásban, így a „sírva vígad a magyar” szemléletet célszerű felváltani egy optimistább változattal. Ezen optimistább változatnál azonban fontos figyelembe venni a pszichológusok által idézett „mellékhatásokat”, és nem csak szimplán átesni a ló másik oldalára.
Ezen írásomat egy boldogságszakértő tanácsaival zárom („Néha pesszimista énünknek is kell egy kis szabadság”)– továbbgondolásra: