„Akár hiszik, akár nem, emésztőrendszerünk nagyon tud örülni az egészséges, természetes táplálékoknak”
Kurt Oberbeil
Fiatalító kurzusunk utolsó, de fontosságában egyáltalán nem elhanyagolható szervrendszerének ápolásáról, karbantartásáról lesz szó, mely, ha rendben van, az idő előtti öregedést késlelteti, sőt kiegyensúlyozott, erős immunrendszerrel szolgál bennünket.
„A száj, a gyomor, és a bélrendszer alkotja a tápanyagok hosszú előcsarnokát testünk felé. A víz, a vitaminok, a nyomelemek, az ásványi anyagok, a zsírsavak, a fehérje és a glükóz útja a belektől indul a sejtek irányába. Ezek a bioanyagok határozzák meg testi és lelki egészségünket.” Ebből a megállapításból pedig az következik, hogy minél egészségesebbek az ételeink, annál könnyebben bomlanak le a sejtjeink számára hasznos tápanyagokká.
Bélrendszerünk akár az Amazonas dzsungele
Oberbeil a fák gyökereihez hasonlítja a bélrendszerünket. A nagy különbség a helyváltoztatási képességünkön kívül az, hogy a fa a természet által kínált tápanyagokból él, míg mi, emberek saját élelmiszereket fejlesztettünk ki, egyik egészségtelenebb, mint a másik: a cola, a sült krumpli, a fehér kenyér, a kolbász, a hamburger, a pizza és a konzervek nagy csalódásra késztetik emésztőrendszerünket. Pedig igen fontos, hogy a táplálék legutolsó alkotóelemeire bomoljon a kellő hasznosulás érdekében, így a szénhidrátok glükózzá, a fehérjék pedig aminosavakká. Emiatt szükséges a jó erős gyomorsav, melyet a gyomor nyálkahártyája termel. Ha mikroszkóp alatt vizsgáljuk, a bélrendszer tényleg hasonlít az Amazonas dzsungelére, apró bolyhokkal, hasadékokkal, elágazásokkal van borítva. Ez a szövevényes állapot segíti, hogy a táplálék minél nagyobb felületen érintkezzen a lebomlasztásra ítélt táplálékkal. Ha kiteríthetnénk a bél nyálkahártyáját, akkor egy teniszpálya nagyságú területet kapnánk!
A gyomorsav sósavat tartalmaz, és a fehérje emésztés mellett a kalcium és vas felhasználásában is szerepe van. Ezeket ionizálja, azaz az anyagcsere számára oldhatóvá teszi.
A gyomorsav védő-őrként is funkcionál, hiszen elpusztítja a minden egyes falatban előforduló baktériumokat, gombákat, vírusokat és egyéb parazitákat. Újra és újra hangsúlyozzuk, hogy minden főétkezés előtt a sav gerjesztésére szükséges meginni egy kevés vízzel higított citromlevet vagy almaecetet.
Ha kevés a gyomorsav és a hasnyálmirigyenzim, akkor az emésztetlen táplálék erjedésbe, rothadásba kezd. Ez az oka a felfúvódásnak, a hasmenésnek, hányásnak és a székrekedésnek.
Emellett még egy igen kedvezőtlen hatással számolhatunk, „a sejtek aminosavakká történő elégtelen ellátása, és ennek következtében a sejtek csökkenő anyagcseréje, emiatt esetleg állandóan fáradtnak, kimerültnek és levertnek érezzük magunkat. A szervezetnek azonban sürgősen aminosavakra van szüksége a létfontosságú szervek megfelelő működéséhez, ezért a hiányzó fehérjeelemeket saját kötőszövetéből veszi el,- ezért a bőr gyorsan öregszik, petyhüdt és beteg lesz, a szövet elgyengül.”
Minden mindennel összefügg – az élelmiszerallergia
A nem jól emésztett, „komplexebb fehérjemolekulák a bélnyálkahártyán keresztül a vérbe kerülnek. Itt az immunrendszer joggal idegen testnek nézi, és megtámadja őket. Ennek következménye az élemiszerallergia.” A túl nagy fehérje molekulák vesén keresztül történő kiválasztása nem lehetséges, végül ezek a bőrön keresztül választódnak ki, ekcémát, viszketést, aknét okozva.
Szegény nyomelemek
Míg a vitaminok gyorsan utaznak a sejtekhez, addig a szelén, mangán, vas, cink, réz, vanádium, bór, króm, jód, fluor, szilícium és egyéb nyomelemek sokkal nehezebben jutnak el rendeltetési helyükre. Ezek a nyomelemek apró fehérjehajócskákra, mint transzportmolekulákra vannak utalva. Az utaztatáshoz a fehérjék aminosavakra való lebontására van szükség, hogy végül eljuthassanak a sejtekhez. Jó emésztés nélkül nyomelem-hiányban szenvedünk. A vitaminok pedig nyomelemek nélkül félkarú óriások – előbb- utóbb komoly panaszokkal szembesülhetünk, majd jönnek a betegségek is.
Éhező sejtjeink
Hiába eszünk szép kövér adagokat, ha az egészségtelen, tápanyagszegény. Ez a bélnyálkahártya elvékonyodásához vezet. A bélfalakat borító hámsejtek csak néhány napig élnek, cserélődnek. Egészségtelen táplálkozással két-három hét alatt tönkretehető a bélrendszer, különösen, ha sok kávét és alkoholt iszunk, dohányzunk vagy gyógyszereket fogyasztunk. Jó hír azonban, hogy ha rátérünk a káros szenvedélymentes és egészséges életmódra – visszaállítható a kedvező állapot!
Egyedülálló szervünk – a máj
Legnagyobb belső szervünk egész életünkön át serényen és szorgalmasan dolgozik. A májsejtek rendkívül érzékenyek, állandó regenerálódásra van szükségük. Az egészséges táplálkozás létfeltétele a megfelelő működésének. A kávé, alkohol, gyógyszerek, sok zsiradék, édesség, tartósító, színező és egyéb mesterséges anyagok rendkívüli mértékben károsítják.”A baj az, hogy a máj nem képes védekezni a mérgek ellen, a feladata az, hogy feláldozza magát, és a szervezetet megtisztítsa a káros anyagoktól.” De ha méltányosan bánunk vele, páratlan szorgalommal segít egészségünk és fiatalságunk megőrzésében.
A vese – a tápanyagháztartás motorja
Azt mindannyian tudjuk, hogy a vese fő feladata a vér szűrése, hogy a haszontalan és káros anyagok a vizeleten keresztül eltávozzanak a szervezetünkből. A vese emellett a még hasznosítható tápanyagokat és elemeket visszajuttatja a vérkeringésbe. Kevésbé ismert funkciója, hogy „szabályozza a test vízmennyiségét és a sav-bázis háztartást is. Ezen kívül megtermeli a kalcium-anyagcseréhez, a vörös vérsejtek előállításához és az egyéb feladatokhoz szükséges hormonokat.” A vesének a vér folyamatos átáramlására van szüksége a kiválasztáshoz. Ne felejtkezzünk meg a napi folyadékbevitelről, főleg víz formájában! Mivel a vese aktivitása a kor előrehaladtával csökken, így a korosodó emberek különösen ügyeljenek erre!
Sokat szenvedett hasnyálmirigyünk
A legigénytelenebb szervünk, „soha nem panaszkodik, és soha nem okoz fájdalmat. Becsületesen, megbízhatóan, feltűnés nélkül végzi a dolgát.” Különféle fontos anyagot termel, így kb. napi 1 liter lúgos hatású emésztőnedvet, valamint emésztőenzimeket is. Igen lényeges feladata két hormon előállítása: az inzulin és ellenpárja a glukagon. Az inzulin juttatja a sejtekbe a szénhidrátok legkisebb egységeit, a glükóz (vércukor)molekulákat. Szabályozza ezáltal a vércukorszintet. Ez a funkció kiemelten fontos az agy-és idegsejtek esetében, melyek „a glükózon kívül gyakorlatilag nem fogadnak el más tápanyagot.” A hasnyálmirigy szelíd természete azonban egyben alattomos, életveszélyes problémákat és halált okozó betegséget, rákot is okozhat minden különösebb előjel nélkül, ha a hasnyálmirigyet erősen megviselő élelmiszert fogyasztunk, élén a legkülönfélébb édességekkel, fehér lisztből készült termékekkel, hántolt rizzsel, pizzával.
Elveszített ösztöneink nyomában
Az ember azáltal, hogy már nem szükséges elemi ösztöneire hagyatkoznia, nem nézi a világot izgalmas kalandként, hanem alárendeli magát a normáknak, elvárásoknak. Pedig ha érzékelésünk fejlesztésével visszatérnénk környezetünk apró részleteinek örömteli megfigyelésére – javíthatnánk életminőségünket.
Lássuk, a kutatók mit javasolnak!
Figyeljük meg a legjelentéktelenebbnek tűnő apróságokat is, mint pl. „a nefelejcs vékony szirmait, a katicabogár apró lábacskáit vagy az éjszakai égbolt egyik csillagának ezüstös ragyogását.
Fedezzük fel a zöldségek természetes zamatát! Ne a só és cukor nyomja el ízüket!
Figyeljük meg a természet hangjait, a szél zúgását, a forrás csörgedezését, a madarak csivitelését!
Legyünk tanúi a fény változásának, hogyan tűnik el este felé és hogyan kapnak új színezetet a fák, a bokrok, a víz vagy a felhők.
Sétáljunk sokat réten át, erdőben „és igyekezzen a macskához hasonlóan megtapasztalni a legapróbb felismeréseket is!”
És végül: Mutassunk több érdeklődést embertársaink iránt, mellyel gazdagabbá és értékesebbé tehetjük életünket!
Egy ilyen tájon mi is szívesen bóklásznánk és élesítenénk ösztöneinket:
